Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. június 26 (293. szám) - A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági vonatkozású jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz):
385 gondolom, hogy megalapozottak, szükségesek voltak, és a költségvetés egyensúlya szempontjából fontosak is. És ezt követően nyilvánvalóan fölmerültek azok a kérdések is, hogy hogyan reagálnak erre a bankok. A reakciók és a várható reakciók kapcsán nyilvánvalóan nagyobb súllyal merült fel az a kérdé s, hogy milyen tulajdonosi összetételűek is Magyarországon a bankok, milyen kockázatot jelent az, hogy túlnyomó többségben Magyarországon működő bankok külföldi tulajdonban vannak. Nyilvánvalóan kevéssé várhatunk patrióta magatartást azoktól a bankoktól, a melyek tulajdonosai nem Magyarországon élnek, nem magyarok, hanem elsősorban nyugateurópai tulajdonosok. Ezért merült fel sokszor az a kérdés, hogy majd hogyan reagálnak erre a bankok, hiteleznek vagy nem hiteleznek, esetleg kivonulnak, vagy egyéb olyan e szközzel élnek, amely a magyar gazdaság számára, a magyar hiteligénybevevők számára esetleg kedvezőtlen hatással jár. Érthető ezek után, hogy még inkább figyelem fordult a takarékszövetkezetek, a szövetkezeti hitelintézetek felé, mert az mindenki számára nyilvánvaló, hogy ezeknek a tulajdonosai magyar emberek, ezek tehát egyértelműen magyar tulajdonú pénzügyi szolgáltatást nyújtó intézmények; érthető, hogy az a gondolat erősödött meg, hogy jó volna, ha ők nagyobb szerepet játszanának Magyarországon a betét gyűjtésben, a hitelezésben. Ezért különösen kedvezőtlen az a felismerés, most már mindannyiunk számára ismert adat, miszerint nem erősödtek az utóbbi időben a szövetkezetek, hanem bizony gyengült a részesedésük, összességében csökkent, a hitelezésben ez mo st már alig múlja felül az 5 százalékot. Ha innen tekintjük ezt a kérdést, akkor bizony arra kell rámutatnunk, hogy az a remény, az a törekvés, amely, úgy gondoljuk, biztonságot jelentene Magyarországon a pénzügyi szektorban, ha ezek a szövetkezetek egy ko molyabb szerepet vállalnának, ez bizony kérdéses és kockázatos. Jogos tehát az az igény, hogy ezen a területen erősíteni próbálunk. Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, e tekintetben minden vonatkozásában ezt a megerősödést, ezt a szerepvállalásb ővülést és összességében ennek a szférának a szolgáltatásnyújtási képességét szolgálja. Merthogy azt gondoljuk és azt a reményt tápláljuk, hogy ha már nem is nagyon nagy sávban, nem is nagyon nagy szeletben tudnak ezek a szövetkezetek részt venni a hitelez ésben, de legalább biztos lábakon állnak, és valóban számos mutató ezt az érzést erősíti bennünk. (17.10) Ha itt a hitelbetét mutatót nézzük, amire államtitkár úr is utalt, amely éppen 55 százalékot mutat, ez valóban ezeknek az intézményeknek a kitettségé t, azt gondolnánk, hogy kevéssé veti fel, sokkal inkább, mondjuk, a kereskedelmi bankokét, amelyeknél ez a mutató a 130 százalékot is meghaladja. De amikor a dolgok mélyére nézünk, akkor sajnos azt kell megállapítanunk, hogy bár a hitelezésben látszólag ki sebb kockázatot vállaltak ezek az intézmények, de ténylegesen arányaiban - egyszerűen fogalmazva - a rossz, kockázatos hitelek mértéke ebben a szférában ugyanolyan, mint a kereskedelmi banki szférában. Ez nyilvánvalóan annak a kockázatát is felveti, hogy e z egyben ezeknek az intézményeknek a stabilitását is megkérdőjelezi, vagy éppenséggel a kockázatosságát is felveti. Ahogy képviselőtársam utalt rá, és arra is célzást tett, hogy egyegy példából nem lehet feltétlenül egy szabályra következtetni, de kétségt elen, hogy már valóban volt Magyarországon olyan hitelintézeti szövetkezet, amely komoly bajba került, és a tevékenységét is, tudjuk, hogy a csőd felé vitte. Tehát ebben a szférában is megvan annak a kockázata, hogy még a relatíve kicsi kockázatvállalás me llett is olyan helyzetbe kerülhetnek ezek az intézmények, amellyel bizony a betétesek, a tulajdonosok biztonságát is kockára teszik. Merthogy érdemes megjegyezni, hogy a betétbiztosításra szánt összegnek, amit a hitelintézeti szövetkezetek keletkeztettek, annak a 40 százalékát kellett felhasználni a betétesek biztonsága érdekében. Ez azt mutatja, hogy bizony nem kell sok ilyen kedvezőtlen fejleménynek történnie ahhoz, hogy ennek az egész szférának a kockázatai bizony óriásivá váljanak.
