Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. június 26 (293. szám) - A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági vonatkozású jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz):
384 hiszen most sem tudja a magyar állam, hogy mennyi a tulajdona. Erről többször polemizáltunk. Nincs kész az országlel tár, nincs kész a vagyonregiszter, a határidő tolódik 2011ről 2014re, lassan odaérünk, és most sem tudja a magyar állam, hogy mennyi a vagyona - strukturáltan természetesen , és ezt az ismeretlen nagyságú vagyont úgymond most továbbnövelheti ezzel a tör vénnyel, hiszen fontos pozíciókat fog szerezni ebben a pénzügyi szférában. Hát így nem lehet! Áttekinthetetlen módon nem lehet az állam szerepét növelni. Mondom ezt én, hogy nehogy félreértés legyen, annak dacára, hogy a Jobbik az erős állam szószólója; mi az erős államban hiszünk, de ez nem az erős kormányt és a felelőtlenül, önmagának hatásköröket harácsoló kormányzást illeti. Az erős kormány elsősorban a parlamenti ellenőrzés erejét jelenti, hogy a parlament ellenőrző funkcióját kiteljesíti, és ezt az eg yoldalú tevékenységet, amit itt végzünk - törvényhozásnak nevezett törvénygyártást ellenőrzés nélkül , kellene megváltoztatni. Ezt jelenti az erős állam többek között, és ez a lépés, amit ez a törvényelőterjesztés itt javasol, lényegében megint egy újabb lépés a centrális erőtér és az újabb hatalmi centrumok kiépítése irányába, és egy újabb garanciahiány arra, hogy a társadalom, a betétesek - nem mondok adófizetőket, hanem betéteseket mondok vagy adósokat mondok , tehát a kuncsaftjai ennek a szférának, a hogy Vágó képviselőtársam mondta, világos, áttekinthető képet kapjanak arról, hogy hogyan működik ez a rendszer, és az ő betéteikkel, az ő adósságmenedzselésükkel hogyan foglalkozik ez a szféra. Erre garanciát ez a törvényjavaslat nem ad. Azt gondolom, hog y lehetne ezt persze javítani, de erre nincs idő. Önök ezt el fogják fogadni, villámgyorsan, lezárul a vita, két nap múlva meg fog jelenni a Magyar Közlönyben, és innentől kezdve majd várjuk a módosításokat. Ilyen formában tehát ezt mi nem tudjuk támogatni . Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr, bizottsági elnök úr. Megadom a szót Puskás Imre képviselő úrnak, Fidesz. (Babák Mihály: Halljuk! Halljuk!) DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz) : Köszönöm sz épen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos gondolatok hangoztak már el ebben a vitában, de azt gondolom, hogy talán összefüggésében és a lényeget megvilágítva mégis mintha hiányérzetünk lehetne. Fontos ugyanis ezt a törvényjavaslatot, amelyne k a jelentőségét az itt helyet foglaló képviselőtársaim előtt, azt gondolom, nem kell különösebb méltatnom, de azért mégiscsak érdemes abban az összefüggésben néznünk, hogy mi is a helyzet Magyarországon a pénzügyi szektorban, mi a helyzet azon belül a hit elintézeti szövetkezetekkel, és milyen célt is fogalmazunk meg a magunk számára, és ehhez a célhoz hogyan tudunk a legmegfelelőbb úton és a leghatékonyabban eljutni. Amikor a pénzügyi szektort említem, akkor egészen visszamehetnénk tá n 2008ig is, amikor a világra rászakadt a pénzügyi válság, és emlékszünk, hogy ez elsősorban a bankok működési hiányosságai miatt történt. Ekkor különösen komoly figyelem irányult a világ minden pontján a bankok tevékenységére, különösen nagy kritikával f igyeltük onnantól kezdve, hogy hogyan is működnek, milyen teljesítményt nyújtanak, és milyen biztonságot jelentenek nyilvánvalóan a betétesek számára, milyen kockázatot jelentenek azok a termékek, amelyekkel éltek, a hitelezők számára, és összességében mil yen komoly kockázatot jelentenek egyegy ország, de látjuk, hogy az egész világgazdaság számára. Innentől kezdve tehát érzékenyebben viszonyulunk ehhez a kérdéshez, és érthető, hogy Magyarországon is különös figyelem fordul a bankok irányába. Különös figye lem fordul azért is, mert úgy gondoljuk, és ennek megfelelő döntéseket hoztunk, hogy a bankokat bizony komolyabban be kell vonni a közteherviselésbe. Ezért születtek a bankokkal kapcsolatos különadók, amelyek, azt
