Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 29 (272. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz):
2887 ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kővári János képviselő úrnak, Fideszképviselőcsoport. Öné a szó. KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás több pontjához olyan értelemben szeretnék hozzászólni, hogy ami elhangzott, egy licitbe kezd átmenni, hogy akkor ki mennyit adna a fogyatékossági támogatás vagy a személyi járadék tekintetében, 1000 forint, 2000 forint vagy 900 forint legyen ez az emelés. Valójában azért nem ez a lényeges kérdés, hogy 975 vagy 1200 forint lesz ez az emelés. Azt gondolom, ha így gondolkodunk a fogyatékkal élő emberekről, hogy milyen mértékű támogatást adjunk, és ennyit jelent ez a törvény, akkor régen rossz helyen keressük a megoldást. De maga a törvény sem erről szól, hogy a fogyatékos emberekről úgy beszéljünk, mint akiket támogatni kell, mint akiknek valamilyen segélyre van szükségük, és velük kapcsolatban valamilyen szociális feladatunk lenne. Egészen más nézőpontból kellene ezt a dolgot néz nünk, ahogy ez a törvény annak idején megszületett. Volt szerencsém még szakértőként részt venni annak idején ennek kidolgozásában, ami szemléletében arról szólt, hogy azokat a lehetőségeket kell javítani, amelyek abban segítik a fogyatékkal élő embereket, hogy ők maguk tudják előteremteni, lehetőleg a maguk javára a megfelelő szükségleteket. Illetve amit nem tudnak, ami tényleg össztársadalmi segítséget igényel, az akadálymentesítés biztosan ilyen, vagy az integrált oktatás feltételeinek javítása, ezen a t éren az állam hathatós eszközöket nyújtson. (18.40) Ami az akadálymentesítést illeti, most már, nem tudom, harmadszor vagy negyedszer lett meghosszabbítva az a határidő csak ebben a törvényben, hogy az akadálymentesítést mire kell elvégezni, legalább a köz intézmények vonatkozásában. A mostani törvény erre nem tesz kísérletet, hogy egy újabb határidőt nevesítsen, hiszen nem is lehet, merthogy az a pénz, ami szükséges lenne csak a közintézmények akadálymentesítéséhez, a költségvetésben még tíz évig nem fog re ndelkezésre állni, és ezt ilyen módon nem is lehet kezelni. Az viszont, úgy gondolom, fontos lenne, hogy amikor van egy építési törvényünk is, és abban ez a kötelezettség szintén 15 éve benne van, ha jól emlékszem, hogy minden újonnan épített épületné l az akadálymentesítést kötelezően végre kell hajtani, akkor azt az építési hatóság ellenőrizze, hogy az akadálymentesítés nem részleges, nem az alsó szinten egy szociális blokkot helyreállítunk, és azt mondjuk, hogy az akadálymentesítés egy egész intézmén yben biztosított - mert általában ez így működik , hanem akkor az adott épület minden közszolgáltatási funkciójánál az akadálymentesítést biztosítani kell. És persze ez nemcsak azt jelenti, hogy rámpát építünk, hanem azt is jelenti, hogy például a vak emb erek számára is biztosítjuk a Brailleírást, vagy azokat a feltételeket, amelyek segítségével ők is tudják használni, vagy akár a középsúlyos vagy súlyos értelmi fogyatékos embereknél különböző egyszerű jelekkel segítjük a kommunikációt, a közlekedést, a t ájékozódást. Hasonlóképpen nyilván megvan a speciális módja ennek a hallássérült embereknél is. Igazából egy picit ez a vita, azért is kértem szót, mert nem jó mederben folyik, mert nem ez a lényeges probléma, hogy 900 forint, 1200 forint vagy 1500 forint legyen a fogyatékossági támogatás, hanem sokkal fontosabb lenne azokat az eszközöket segíteni, amelyek azt mozdítanák elő, hogy a fogyatékos emberek lehetőleg, amennyire ez lehetséges, önálló életvitelt folytathassanak, illetve aktív részesei lehessenek a társadalomnak. Alapvetően erről szólt a törvény akkor is, most is ez a kérése döntően a szervezeteknek, akik őket képviselik. A másik fontos dolog talán, és ezt egy másik vitában itt már elmondtam, azt hiszem, talán a köznevelési törvényben, hogy mindaddig , amíg az integrált oktatás feltételei nem alakultak ki, addig nagyon nem fogunk előrébb jutni a szemlélet tekintetében, hogy mi is itt máshogy gondolkodjunk a
