Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 7 (275. szám) - Az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (Jakab István): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
3268 ötletekkel jönnének, mint amit elmondott a polgármester úr is, és akkor, biz tos vagyok benne, sok mindenben egyet tudunk érteni. De így biztos vagyok benne, hogy nem sikeredik. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lamperth Mónika ké pviselő asszony, MSZPképviselőcsoport, egyben szeretném kérni, hogy amennyiben lehetséges, erről az ideológiai vitáról térjünk vissza a törvény napirendjéhez. (Dr. TuriKovács Béla: Nem Lamperth Mónika, én következem.) Egy pillanat! Kedves képviselőtársam , kétperces időkeretben adom meg a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak. Öné a szó. DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én valóban egy kétperces reagálásra kértem szót még Talabér képviselő asszony hozzász ólása után, de nagyon megkapó volt az, amit Pichler képviselő úr is mondott a politikai megítélésről, különösen fontos nekem, hogy Szigetvárról érkezett, mert ön is tudja, hogy én Szigetvárnak úgy lettem díszpolgára, hogy fideszesek is megszavazták, ami ne kem igazán jólesett, megmondom őszintén. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Soltész Miklós tapsol.) Egyhangú szavazással, ilyen is van. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) De nem ez a fontos információ, hanem az a fontos információ, amit szeretnék önöknek elmondani - örülök, hogy ilyen nagy támogatást kapok ehhez a mondathoz , amit szeretnék elmondani a Talabér képviselő asszony által elmondottakhoz, hogy valóban, szerintem hasonló tapasztalatokat, amiket ön szerzett, szerzett más is. (11.00) Valóban, azok nak az embereknek, akik kiestek a munkából, nem egyszerű megtalálni azt az utat, hogy hogyan lehet őket visszavezetni, akár közmunka, akár más munka révén, csak én a megközelítésben szeretném egy picit a súlypontot áthelyezni. Én azt gondolom, hogy miután nagyon sok olyan ember van, akinek a munkába való visszavezetése komoly problémákat jelent a mentális és a fizikai állapota miatt is, ezért az a pozíció, ahonnan mi megpróbáljuk meghatározni az állam és az önkormányzat szerepét, nem az ítélkezés pozíciója, hogy minősítsük azt, hogy milyen a hozzáállása, hanem sokkal inkább annak a pozíciója, hogy hogyan lehet segíteni nekik ahhoz, hogy visszataláljanak a munkához. És hogy van társadalmi nyomás, hogy ne álljon ott, és ne támassza a lapátot? Hát hogyne lenne! Ugyanígy én is hallom a fogadóóráimon ezeket a megjegyzéseket, de én azt gondolom, hogy ehhez iszonyatosan nagy türelemre van szükség, mert nagyon sok ember önhibáján kívül került ilyen helyzetbe. Van, aki nyilván a saját felróható magatartása miatt is (A z elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , de itt sem az állam, sem az önkormányzat nem az ítélkezés pozíciójában kell hogy legyen (Az elnök ismét csenget.) , hanem a segítés pozíciójában. Ez a meggyőződésem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Apáti István képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt már világosan látom, hogy nem leszek Szigetvár díszpolgára (Dr. Lamperth Mónika: Ezt én is így látom! - Soltész Miklós: Ki ne rohanjál!) , elvesztettem Pichler úr maradék bizalmát is. Majdcsak túlélem valahogy, nem probléma. A lényeg az, hogy akinek nem inge, nem veszi magára, képviselő úr. Egy szó erejéig meg nem említettem Szigetvárt vagy bármilyen más települést, én a saját személyes tapasztalatomat mondtam el, és elhiszem, hogy ez önöknek rosszul esik, de egyáltalán nem általánosító jellegű volt az, amit mondtam. Én egész eg yszerűen elmondtam azt, amit igaznak gondolok, amit igaznak érzek, amit
