Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 7 (275. szám) - Az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
3269 megtapasztaltam 2003 és 2010 között fogalmazóként, aljegyzőként, jegyzőként: nem egyenlő mértékű, de közös a felelősség, ezt megint meg kell említenem. Olyan település is van a közvetl en környezetemben, amelyet, mondjuk, 2006ban a szocialista városvezetés - nem mintha őket ezzel dicsérni akarnám, csak a tények makacs dolgok, ezeket el kell mondani, akár egyik, akár másik oldal javára szólnak - 830 millió forintos adóssággal adott át, a mit aztán 2010re felküzdöttek 3,2 milliárdra. És nem egy, nem két ilyen példát tudnék mondani, tehát egy mélyen igazságtalan dolog az elmúlt 23 évről akár a segélyezési rendszer kapcsán azt mondani, hogy csak a baloldal, vagy akár a szélsőbaloldal vagy a szélsőliberális oldal, vagy csak a Fidesz a felelős. Aki csak feketét vagy csak fehéret lát, az valamit nagyon rosszul lát vagy szélsőségesen elfogult, vagy egész egyszerűen megpróbál félrevezetni vagy hazudozni. Nem egyenlő mértékű, de közös a felelősségü k. Természetesen lehetnek kivételek, lehet, hogy máshol ellenkező folyamatok játszódtak le, az viszont már nagyon örömteli, ahogy Talabér képviselő asszony és Szólláth képviselő úr megszólalt, mert látszik a szavaikból, hogy ők valóban megélik ezt a minden napok szintjén, ott már érdemi különbséget látok valódi jobboldali és baloldali álláspont között. Tehát ha ezen az úton haladunk végig, ezen az úton halad a vita, akkor talán a végén még valami egészen jó törvényjavaslat is kikerekedhet ebből. Köszönöm. (T aps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalásokhoz. Felszólalásra következik TuriKovács Béla képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az eredeti szándékom, megvallom, az volt, hogy a törvényjavaslathoz fogok hozzászólni, nagyjábólegészében így is készültem, de az az örömteli helyzet alakult ki, hogy szó van most már az önkormányzatok helyzetéről, a munka világáról, szó van arról, hogy hol van a pénz, szóval mindenről szó van, ami a magyar társadalmat érinti, és egyetértek Talabér Márta képviselőtársammal, hogy ez nem baj. Ha már a képviselőtársaim ilyen széles körben vitatják meg ezt a törvényjavaslatot, magam is hasonló módon szeretnék hozzászólni, először a javaslathoz. A javaslatnak vannak olyan vitathatatlan érdemei, amelyeket, úgy tűnik, mielőtt a vita elment volna más irányba, ellenzéki oldalról is többségében támogatandónak látt ak. Persze, ha a vita kiterjed már a munka világára is, meg kiterjed arra is, hogy vane az önkormányzatoknak pénze, meg hogy egyáltalán kinek kell dolgozni, meg kinek nem kell dolgozni, akkor már a vita egészen más mederbe kerül. Ennek a javaslatnak az én meggyőződésem szerint a legnagyobb erénye az, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően oda igyekszik helyezni a döntési helyzetet, de még a rendeletalkotás lehetőségét is, ahol a leginkább ismerhetik azt a problémát, amely egyegy családnak vagy akár eg y egész kis közösségnek a problémája. Ezt innen, Budapestről nagyon nehéz áttekinteni. Bármennyit járja valaki a vidéket, még ha talán ott is él, Magyarországnak különböző tájai vannak, különböző tájegységei, és sajnálatos módon különböző módon elszegényed ett részei. Ebből pedig az következik, hogy az a szándék, amely a törvényhozót vezérelte, azaz hogy az összevont lehetőséget biztosítsa az önkormányzatok részére, megítélésem szerint jó és szükséges irány. S akkor egy pillanatra térjünk rá arra, amit itt t öbben forszíroztak: de vane az önkormányzatoknak erre pénze; de nem foge ettől csökkenni a segélyek összege; nem lesze olyan helyzet, hogy kimarad az egyébként is kétségtelenül elég lukacsos hálóból a szegénységnek egy jelentős része? Én azt gondolom, h ogy ez nem így van. Ugyanis nemcsak a lehetőséget ruházza át a törvényhozó, hanem a felelősséget is, és az a felelősség, amely helyben jelenik meg, sokkal súlyosabb felelősség, mint ami valahonnan a távoli, ismeretlen, messzi fehér ház irányából sugározva van. Annak a közösségnek kell felelni, amely közösségben ezek a problémák felmerülnek. De vane rá pénz?
