Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
927 ezért hosszabb ideig dolgozzék, mint azelőtt. De miért? Mert havonta kell fizetnie az autóért, amit megvett, a motorkerékpárért, amit megvett, és fizetni e kell, és fizetnie kell, és amikor mindezzel végzett, rájön, hogy reumás öregember, mint én, és már vége az életének. (22.00) És akkor megkérdezhetjük: hát ez az emberi sors? Azt mondom, ezek a dolgok a legfontosabbak: a fejlődés nem lehet a boldogság ell en. Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyermekek nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért, mert ez a legértékesebb kincs, amink van: a boldogság. Amikor a környezetért harcolun k, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a környezet első eleme az emberi boldogság.” Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a most előterjesztett keretstratégiát el kell fogadjuk. Ez nem vitás. De én azt javaslom, hogy kezdjük el újra végiggondolni éle tünket, kezdjük el újra végiggondolni, hogy ez az út hová vezet, és ha felelősséggel viseltetünk gyermekeink, unokáink iránt, akkor tegyünk is érte, és mielőbb alkossuk meg a következő, most már valóban a jövőnkről szóló stratégiát. Köszönöm figyelmüket. ( Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Bencsik János képviselő úr, ahogy beharangozta, még folytatja. Öné a szó. BENCSIK JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm Hadházy képviselő úrnak a felszólalását, me rt arra mutatott rá, hogy alapvetően itt kulturális értékrendi kérdésről van szó. Azért nézzék el nekem azt, hogy ebben a fontos kérdésben most a hazai összefüggésekre koncentrálva ismételten felszólalok, mert alapstratégiáról van szó. Azt kell mondani, ho gy ez maga a nemzetstratégia kell hogy legyen, ehhez a zsinórmértékhez kell fűzni az ágazati stratégiákat és cselekvési terveket. Korábban már kitértem arra, hogy a globalizáció egységesíti a termelést, a fogyasztói szokásokat, egyszerűbb és egyben butább gondolkodást és viselkedési szokásokat eredményez, de ennél is nagyobb baj, hogy megszünteti a családi hagyományokra alapozott, megértett és elsajátított, gyakorlatban alkalmazott tudás használatának értékét és elismertségét. Éppen ezért a fenntarthatóság középpontjába az embert és a közösséget, nem pedig a gazdaságot kell helyezni. A megváltozott körülményekhez történő tudatos, intelligens alkalmazkodásra kell törekednünk, amely igényli az innovációra irányuló képesség és készség meglétét, valamint az átör öklött ellenőrző és javító mechanizmusok alkalmazását, közösségünk újjáépítésének céljából. A fenntarthatóság megkövetelte integráció az egész társadalmi környezeti és gazdasági rendszer egyidejű fenntarthatóságát és teljes körű társadalmi beágyazottságát igényli. Miután a környezet feltételét és egyben korlátját is jelenti a társadalom jólétének és a gazdaság fejlődésének, legfőbb célunk a társadalom és a gazdaság olyan átalakítása, amely lehetővé teszi az ökológiai korlátoknak való megfelelést is. A fennt arthatóság felé való átmenet - hiszen egy átmenetről kell hogy beszéljünk - a tartós közérdekűség biztosításával lehetséges, melynek tárgya a létalapok, a természeti és humán erőforrások, ökoszisztémaszolgáltatások megóvása - hogy kedvezzünk Szilágyi képv iselőtársamnak is. A jó életnek nemcsak anyagi dimenziója, hanem szellemi és lelki oldala is van, ahogy azt Hadházy képviselő úr mondta, a fenntartható társadalom kialakulása elsősorban kulturális kérdés, miután az emberi cselekvéseket az értékkövetés hatá rozza meg. A nemzet fenntartható fejlődési stratégiája ennek a kulturális alkalmazkodásnak a terve, egy beállítódottság zsinórmértéke. Aki hitet tesz Isten mellett, az nem lehet közömbös az igazságossággal szemben, és minden ember, valamint a természet irá nt is szolidárisnak kell lennie, és felelősséget kell vállalnia értük.
