Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
928 Értékváltás nélkül semmilyen technikai megoldás vagy a fenntarthatóságot célzó politikai tárgyalás sem vezethet célra. Az új érték lényege, hogy minden embert mint Isten gyermekét azono s méltóságúnak tekinti, képességeitől függetlenül, és mindenki számára emberhez méltó körülményeket követel meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egy főre jutó termelésre alkalmas föld nagysága alapján Európa éllovasai közé tartozunk. A felszín alatti vízkész leteink mind mennyiségi, mind minőségi jellemzőik alapján nemzetközi összehasonlításban is legjelentősebb természeti erőforrásunknak tekinthetők. Viszont erősen függünk adósságaink hitelezőitől, a pénzügyi és termelő befektetőktől, a külpiaci viszonyoktól és az uniós támogatásoktól. Energiafüggőségünk alapvetően érinti a gazdaság és a társadalom működőképességét. Magyarországon különböző természetű és eltérő okokra visszavezethető területi egyenlőtlenségek is megfigyelhetők, amelyek az éghajlatváltozás, az erőforrásválság és más geopolitikai változások hatásaira tovább mélyülhetnek. Növekedhet a térségek gazdasági differenciáltsága, fokozódhatnak a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegények, betegek, négy év alatti gyermekek, idősek kiszolgáltatottsága tovább növekedhet. A szántóföldi növénytermelés helyzetének rosszabbodása várható, fokozódik az ár- és belvízveszély. Csökken a rendelkezésre álló ivó- és öntözővízkészlet. Növekszik a hőhullámok egészségkárosító hatása, és gyakoribbá válnak a vektorok okozta meg betegedések. Éppen ezért összkormányzati szinten koordinált stratégiára, fenntarthatósági keretstratégiára és ágazati politikákba integrált cselekvési tervekre van szükség. Az elsődleges nemzetbiztonsági szempontok közé tartozik a demográfiai helyzetünk st abilizálása és fejlesztése, az élelmiszerönrendelkezés biztosítása, az energiafüggőségünk csökkentése, a vízkormányzási és hidrológiai fejlesztések megvalósítása, katasztrófavédelem felkészítése és megerősítése, a kritikus infrastruktúratípusokra vonatko zó kockázatelemzés elkészítése, a lakosság és a gazdasági szereplők környezeti tudatosságának növelése. Be kell fektetnünk a humán tőkébe, ahol azt a stratégia is előírja, vissza kell találnunk a család, a gyermek, az idős, elesett emberek tiszteletéhez, a pazarlás helyett át kell térnünk a takarékos, értékvédő fogyasztásra. Helyre kell állítanunk az iskolázottság, a tapasztalatokon alapuló bölcsesség, a képességek és az elért sikerek megbecsülését, egymás elért sikereinek a megbecsülését is. Be kell fektet nünk a társadalmi tőkébe, a kisközösségi öntudattól a nemzettudatig terjedő önbizalomra, és egymásba vetett bizalomra támaszkodó életérzés megerősödése szükséges. A természeti tőkébe is be kell fektetnünk. Kiemelten fontossá válik a természeti kincseink me gőrzése, és tartamos használata. Nemcsak gyönyörködni kell benne, hanem tartamosan használni, mert egyébként éhkopp lesz a vége. Meg kell határoznunk a létalapok igénybevételének megkerülhetetlen kritériumait, ezeknek a létalapoknak versengő igénybevételér e kell útbaigazításul szolgálniuk. Végezetül a befektetések sorából a gazdasági tőke sem maradhat ki. Elengedhetetlen a többszörös gazdasági függőség oldása és a nemzeti vagyon gyarapítása, a hitelezőinktől, a külpiacoktól, a transznacionális befektetőktől , uniós támogatásoktól való függésünk mérséklése. El nem tudjuk engedni a kezét ennek a világnak, de mérsékelnünk kell az átmenet során a függőségünket. Megkerülhetetlen a helyi természeti, társadalmi, kulturális adottságokat figyelembe vevő, sok lábon áll ó helyi gazdaságok szövedékének kialakítása. Tisztelt Képviselőtársaim! Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az ország épségét, lakóinak jólétét veszélyezteti, ha nem sikerül a vidék fejlődésének fenntartható útjára rátalálni. Az otthonaikat elhagyó f alusiak már nem költözhetnek a városokba, mert a városi közeg már nem tud nekik megélhetési lehetőséget biztosítani. Amennyiben a falusi közösségek elveszítik megtartóerejüket, akkor nemcsak az élelmiszerelőállítás kerül veszélybe, hanem olyan társadalmi konfliktusok is felerősödnek, amelyek kezelésére az országnak jelenleg nincsenek eszközei. Ezért a
