Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz):
926 Azt kérdezem magamtól: vajon mi történne ezzel a bolygóval, ha Indiában az emberek családonként ugyanannyi autóval rendelkeznének, mint mondjuk, a ném etek? Mennyi oxigén maradna nekünk, hogy belélegezhessük? Még világosabb leszek. Van a világon jelenleg annyi erőforrás, ami lehetővé teszi, hogy 7 vagy 8 milliárd ember ugyanolyan fogyasztási szintet és pazarlást élvezhessen, mint a leggazdagabb nyugati t ársadalmak? Lehetséges lesz ez valaha is? Vagy egy napon egész másfajta párbeszédet kell megkezdenünk? Mert mi hoztuk létre ezt a civilizációt, amiben élünk: a piac, a verseny termékeit, ami egy elképesztő és kirobbanó anyagi folyamatot indított el. A piac azonban piacközösségeket hozott létre, ennek lett az eredménye ez a globalizáció, ami azt jelenti, hogy az egész bolygót átlátjuk. Mi irányítjuk ezt, vagy netán a globalizáció irányít bennünket? Lehet a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidarit ásról és arról beszélni, hogy mindannyian egyek vagyunk? Milyen messzire terjed a testvériességünk? Nem azért mondom ezt, hogy megkérdőjelezzem ennek az eseménynek a fontosságát. Éppen ellenkezőleg, az előttünk álló kihívás roppant horderejű, és a nagy vál ság nem gazdasági válság, jóval inkább politikai válság. Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket, amelyeket szabadjára eresztettek, sokkal inkább ezek az erők uralják az embereket és az életet. Mert nem azért jöttünk erre a bolygóra, hogy egyszerűen csak fejlődjünk, tekintet nélkül mindenre. Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy boldogok legyünk. Mert az élet rövid, és pillanat alatt véget ér. És egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes, mint az emberi élet, az mindennél is fontosabb. De ha az élet úgy csúszik ki az ujjaink közül, hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk azért, hogy még többet fogyaszthassunk, és a fogyasztói társadalom a motor, hiszen végül is, ha a fogyasztás megbénul, a gazdaság leáll, ha pedig leáll a gazdaság, a stagnálás kísértete je lenik meg mindenki előtt, pedig éppen ez a túlfogyasztás az, ami a bolygóra veszélyes. Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni. Így aztán az izzó élettartama alig 1 00 óra, pedig vannak olyan izzók, amelyek 100 000 órát égnek. De ilyeneket nem szabad gyártani, mert az problémát okoz a piacon, mert dolgoznunk kell, és fenn kell tartanunk a “használd és dobd el” civilizációt, így aztán egy gonosz csapdába kerülünk. Ezek a problémák politikai természetűek, és azt mutatják, ideje, hogy megkezdjük a harcot egy új kultúráért. Nem arról beszélek, hogy menjünk vissza a barlangember idejébe vagy magasztosítsuk a visszamaradottságot, de ezt nem folytathatjuk a végtelenségig, nem irányíthat mindig bennünket a piac, épp ellenkezőleg, nekünk kell uralni a piacot. Ezért mondom azt, hogy a probléma, amivel szemben állunk, politikai probléma. Alázatosan azt mondom, amit a régi gondolkodók, Epikurosz, Seneca é s az ajmara indiánok is megfogalmaztak: ’szegény ember nem az, akinek kevés a vagyona, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége, és végtelenségig többet és többet kíván’ - ismerős netán. Ez egy nagyon fontos kulturális dolog. Örömmel fogadom az erőfeszítéseket és a megkötött megállapodásokat, és be fogom tartani őket, mint az ország egyik irányítója. Tudom, hogy bizonyos dolgokat, amiket mondok, nem könnyű megemészteni. De rá kell jönnünk, nem a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel s zembeni erőszak az igazi ok. Az igazi ok az a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre, és az életmódunk az, amit felül kell vizsgálnunk. Egy olyan kis országban élek, amely bővelkedik a természeti erőforrásokban. Kis országom lélekszáma alig több mint 3 millió. De van körülbelül 13 millió tehén, a világ legjobbjai. És van körülbelül 810 millió kiváló birka. Az országom élelmiszert, tejtermékeket és húst exportál. Síkvidék, és a föld csaknem 90 százaléka termékeny. Munkatársaim keményen harcoltak a 8 órá s munkaidőért, és most ezt 6 órára csökkentik. De az az ember, aki 6 órát dolgozik, két állást vállal,
