Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz):
925 motivációs erő egy mikrovállalkozásnak, hogy alacsony adókulccsal adózhat - s főleg a 16 százalékos adó, amit majd a saját osztaléka kivételére a vállalkozó megtehet , akkor ennél lejjebb már nem tudunk menni, mert ilyen alacsony adókulcs nincs másutt Európában. Most indul 47 kistérségben, járásban a szabad vállalkozási övezet nevű program, egy munkahelyteremtő vállalásunk, programunk. 3 millió forint/fő támogatás jár minden új munkahely megteremtéséhez, továbbá a munkabért terhelő járulékokat 50 vagy akár 100 százalékig át vállalja a kormányzat bizonyos kategóriákban, úgymint nők, pályakezdők, fiatalok 25 éves korig, 55 év feletti védett korú személyek részére, illetve kisebb mértékben azok körében, akik ezekbe a korosztályokba nem férnek bele. Háromöt évig ilyen vállalást vár a kormány és ajánl fel a vállalkozóknak. Továbbá a vállalkozók fejlesztési támogatásaihoz akár 1020 százalékos kiegészítő támogatási intenzitásemelést fogunk adni. Szerintem ez már egy jelentős lépés, ezt talán meg is dicsérhetik. Köszönöm. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Hadházy Sándor képviselő úr, Fidesz! (21.50) HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégiáról szóló határozati javaslat vitája folyik, és elismeréssel kell adózza m az előttem felszólalóknak, hiszen nagyon komoly szakmai ismereteket dolgoztak föl, és egészen kiváló előadások hangzottak el a mai napon; mintha egy tudományos konferencián lennénk, az embernek olyan érzete van. Külön szeretném megköszönni Bencsik képvis előtársam felszólalását, aki, azt gondolom, a leglényegesebb kérdéseket világította meg, és érdeklődéssel várom a felszólalásának a folytatását is. Az az érzésem támad, hogy tudjuk, hogy rossz irányba megyünk. Tudjuk, hogy a mai tettünknek holnapután iszon yú következménye lehet. Tisztában vagyunk vele. A mai nap is erről győzött meg, de a különféle világkonferenciák anyagait, felszólalásait olvasva is ez az érzése, ez a meggyőződése támad az embernek. A kérdés az, hogy akkor miért ezen az úton megyünk továb b. Vajon ezt a felelősséget teljes mértékben föl tudjuk vállalni? Tisztelt Országgyűlés! Egy szentendrei jó barátom - érdemes talán megemlíteni a nevét: Koller György - szokott küldeni nekem különféle információkat, internetes linkeket, és az egyik nagyon megragadta a figyelmemet, és azt gondolom, a mai napon ebből volna érdemes idézni. Az illetőt, akinek a felszólalását fogom idézni, úgy hívják, hogy José Mujica, ő Uruguay elnöke, államfője. Egy egyszerű ember, azt kell tudni róla, hogy van egy farmja - eg yébként a világ legszegényebb államfője , van három traktora, van egy Volkswagenje, és az uruguayi adóhatóság 4045 millió forintra értékeli az ő vagyonát, tehát nem egy dúsgazdag ember. Az államfői jövedelmének 90 százalékát jótékonysági célra fordítja. Nos, az ő egyik felszólalását szeretném idézni, amely Rióban hangzott el nem olyan régen, idézem: “Valamennyi kormányszervnek, akik itt jelen vannak az összes régió és szervezet képviseletében, nagyon köszönöm a részvételt. Köszönöm a brazil népnek és az e lnöküknek. Köszönöm a jóhiszeműséget, amelyet minden előttem felszólaló kétségkívül kinyilvánított. Most mi, az ország irányítói kinyilvánítjuk azt a legbenső óhajunkat, hogy tartsunk be minden olyan megállapodást, aminek megkötésére boldogtalan emberiségü nknek lehetősége lehet. Mindemellett ragadjuk meg a lehetőséget, és hangosan tegyünk fel néhány kérdést. Egész délután a fenntartható fejlődésről beszéltünk - mint ahogyan itt ma is , arról, hogyan mentsük meg a tömegeket a szegénység karmaiból. Mi az, am i ott motoszkál a fejünkben? A fejlődés és a fogyasztási modell az, ami a bővelkedő társadalmakat uralja?
