Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 10 (287. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz):
5142 komoly nemzetgazdasági problémát is okozott volna, ha idő ben nem észlelik, és nem vezetik ki olyan formában ezt a pénzintézetet, ami a betétesek védelmét részben vagy egyben is szolgálta, emellett pedig a fizetési rendszer, az elszámolási rendszer biztonságát is megőrizték. Ehhez ott az kellett, és minden elemző később megállapította, hogy egy kézben volt a bankfelügyeleti és a jegybanki funkció, ez a rendszerszintű koordinációs információáramlás következtében gyors és hatékony lépéseket tudott megvalósítani. Ennek ellenére vagy emellett számtalan típusa van a ba nkfelügyeleti rendszernek a világon. A bizottsági ülésen is elmondtam, van, ahol ez külön szervezeti keretben történik, van, ahol integrálódik a jegybank funkciójába, és van, ahol, szóba került már itt talán az Egyesült Államok, ahol klasszikus jegybank ni ncs is, tehát e tekintetben ott egy egészen más rendszert követnek. A tendenciákat látva és a 2008as válságot is tapasztalva viszont az látszik, hogy az Európai Unió a tagállamai felé olyan típusú javaslatokat tesz, ami azt eredményezi, hogy célszerű elgo ndolkodni azon, hogy a jegybanki funkciókat hogyan lehet ötvözni a bankfelügyeleti eljárásban szereplő funkciókkal, ahogy itt elhangzott már a miniszter úr expozéjában is, a mikro- és a makroprudenciális feltételeket hogyan lehet egy kézbe olvasztani. Gyak orlatilag ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, erre tesz kísérletet, megítélésem szerint világos és logikus rendszerben teszi mindezt, hiszen meghatározza azt, hogy a monetáris tanács, amely alapvetően a makroprudenciális stratégiát meghatározza, ho gyan kapcsolódik szervezetileg a Pénzügyi Stabilitási Tanácshoz, amely a mikroprudenciális feltételek megvalósításáért felelős, operatívan végrehajtja gyakorlatilag a monetáris tanács stratégiáját. Jelzem, ezt már 2009ben is megpróbálták megtenni, az előz ő kormány idején, amikor létrehozták ezt a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot, megítélésem szerint különösebb eredmény nélkül. De látszik az irány, hogy már az előző kormány is abban gondolkodott, hogyan lehet egyesíteni gyakorlatilag a mikro- és a makroprudenc iális feltételeket, hogyan lehet ebben összhangot teremteni. Hiszen ott 2009ben többek között ennek a pénzügyi stabilitási tanácsnak tagjává vált az akkori pénzügyminiszter, a jegybank elnöke és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke. Tehát m ár akkor ott látszott az integrációs igény, törekvés. Még egyszer mondom, úgy gondolom, ez egy világos vonulata ennek a feladatnak, ez van leképezve az előttünk fekvő törvényjavaslatban is. E tekintetben, úgy gondolom, hogy technikailag és a szervezeti műk ödés szempontjából jól végiggondolt törvényjavaslat van előttünk. Úgy gondolom, a megvalósításban sem lesz ennek híja, hiszen azért, ha október 1jén fog hatályba lépni a törvényjavaslat, mint ahogy az előterjesztésben szerepel, van idő arra vonatkozólag, hogy fölkészüljön a két szervezet, illetve a PSZÁF a beintegrálódásra. Hiszen számos olyan feladat van, amit elő kell készíteni, vagyonértékeléstől kezdve a rendeletek összefésüléséig. Addig azért még legalább négy hónap van. De úgy gondolom, látva ezt a f olyamatot, és azt hallva, hogy igazán fölkészült mind a két szervezet, ezt majd meg fogják tudni oldani. Nem lesz egyszerű feladat, hiszen viszonylag nagy szervezetről van szó magyar viszonyok között is, már a PSZÁF vonatkozásában. Tehát nyilvánvaló, hogy elég komoly és megfeszített munka kell ahhoz, hogy zökkenőmentesen integrálódjon majd be a jegybank szervezetébe. De megítélésem szerint mindenkinek az az érdeke, hogy a pénzügyi rendszer stabilitása továbbra is fönnmaradjon, de ezt a kollégák majd ott meg fogják oldani. (19.50) Ami pedig a törvényjavaslat célját és indokoltságát érinti, érdemes ezen elgondolkodni, hogy miért is mondja többek között az Európai Unió, miért javasolja azt, hogy ilyen irányban érdemes elmozdulnunk. Ugye, erre gondolunk, Magyaro rszág nem a pénzpiacok szempontjából meghatározó országok közé tartozik, tehát nyilván egyrészt számításba jöhet egyfajta költséghatékonyság, amikor egy szervezeti megoldást igyekszünk javasolni. Ráadásul maga a pénz, a tőkepiac vagy a biztosítási piac nag yságrendje sem feltétlenül indokolja azt, hogy mondjuk, olyan szervezetek létezzenek, amelyek jogilag ilyen szempontból önállóak, tehát adott esetben ez a viszonylag kis piac - örülnék,
