Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 4 (286. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSÓTI GYÖRGY (Fidesz):
4939 szerződéseket. E tekintetben nem sokat változott a helyzet az Európai Unió létrejöttéve l sem. Maga az Unió sem nyújt kellő védelmet az elszakított területen élő magyarság számára. Autonómiatörekvéseinkre is csak erős követelésre és nyögvenyelősen reagálnak Brüsszelben, nagy óvatoskodással tárgyalva, mintha a mi jogos és rendkívül szerény köv eteléseink veszélyeztetnék az európai egység megvalósulását. Mi pedig nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró és újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tuda tát és ezzel együtt lelki épségünket, egészséges nemzeti önbecsülésünket is. Ez adja az összetartozás napjának értelmét, amely nem kisebbíti a nemzeti gyász súlyát. Mert ha felelősen gondoljuk, és méltósággal tudjuk a gyásszal szembeállítani összetartozásu nkat a magyar jövő, a megmaradás érdekében, ha nem az összetartozás látszatát akarjuk csupán mutatni híg és tartalmatlan örvendezéssel, akkor ez a nap jelentheti a külvilágnak is, de legfőképpen önmagunknak az elszakított nemzetrészeknek, a világban szétsz óródott magyaroknak egységünket nemzeti önazonosságunk tudatában, és jelentheti így számunkra a közös remény napját is. Jelentheti az összetartozás napja, hogy az összetartozáshoz és összefogáshoz nekünk végre nem Mohács kell, nem Trianon, hanem közös akar at, tartás, keresztény erkölcs, emberi minőség és céltudatos szervezőerő. És kell hogy legyen közös európai akarat is, októbertől legalább egymillió támogató aláírás, amely lehetőséget teremt az uniós polgári kezdeményezés megvalósítására. A közeli jövőben ez adhat esélyt, hogy az Európai Bizottság speciális, kötelező érvényű szabályozással rendezze végre itt, a Kárpátmedencében az őshonos magyar kisebbségek jogos igényét, autonómiatörekvésüket. Mert ami immár természetes DélTirolban vagy Finnországban, B elgiumban vagy Németországban, az természetes kell hogy legyen a velünk szomszédos országokban is. Ez jelenthet reményt az itt élő népek közötti történelmi megbékélésre is. Alaptörvényünk szellemében e gondolatokkal köszöntöm képviselőtársaimat, köszöntöm a Kárpátmedencében, a történelmi hazában és szerte a világban élő honfitársaimat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtt felszólalásra jelentkezett Csóti György képviselő úr: “A nemzeti gyász és a nemzeti összetartozás napja” címmel. Öné a szó, képviselő úr. CSÓTI GYÖRGY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! 93 évvel ezelőtt, ezen a napon felelőtlen nagyhatalmi politika és a KözépEurópában évszázadok óta velünk együtt élő nemzetek akkori vezető politikusainak féktelen mohósága darabokra szakította az ezeresztendős Magyarországot. A trianoni békediktátum hazánk területének kétharma dát, magyar lakosságának egyharmadát idegen fennhatóság alá helyezte. 93 éve ezen a napon összeszorul minden magyar ember szíve. A trianoni sebek máig nem gyógyultak be, Trianon következményei rányomják bélyegüket mindennapjainkra. Trianon legsúlyosabb bűn e, hogy az új magyar határ mentén egy tömbben mintegy másfél millió magyart szakított el nemzettársaitól. Magyarország saját magával lett határos. Ehhez fogható gyalázatot az újkori Európában csak Lengyelország szenvedett el, amikor 1815ben a Szent Szövet ség felosztotta. A XX. század nagy részében a magyarok szinte valamennyi utódállamban válogatott szenvedéseknek, időnként tömeggyilkosságoknak, a szülőföldről való elüldözésnek voltak kitéve. (9.10)
