Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 4 (286. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
4940 A remény 2025 é ve csillant fel, a szovjet birodalom összeomlása és a kommunista diktatúrák felszámolása idején. Az euroatlanti integráció új távlatokat nyitott, a megnyugtató megoldások azonban a mai napig nem születtek meg, pedig Trianon sebei csak akkor gyógyulnak be, ha az elszakított nemzetrészek szülőföldön boldogulása, magyarként megmaradása biztosítottá válik. Ez a biztosíték az autonómia, a tényleges és teljes körű autonómia. Ha saját kezükbe vehetik sorsuk irányítását, az élet minden területén használhatják anyan yelvüket, ápolhatják nemzeti kultúrájukat, megbecsült és egyenrangú polgárai lehetnek annak az országnak, amelyben élnek. Tisztelt Képviselőtársaim! A választópolgárok jóvoltából 2010ben kétharmados parlamenti többségbe került FideszKDNPpártszövetség ké pviselői június 4ét a nemzeti összetartozás napjává tették. Ez annak kinyilvánítása volt, hogy miközben nem felejtjük el, ami történt, a sebeket be akarjuk gyógyítani. Ez a gyógyítás abban áll, hogy a nyelvileg és kulturálisan egységes Kárpátmedencei mag yar nemzetet politikailag is egységessé tesszük, és biztosítjuk, hogy szülőföldjén magyarként teljes életet élhessen. A politikai egység az említett célkitűzésben nyilvánul meg, vagyis a szülőföldön egyénileg boldogulni és közösségként megmaradni. Ezt az e gységet közjogilag a kettős állampolgárság lehetősége jeleníti meg. A szülőföldön boldogulást és magyarként megmaradást az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján csak a tényleges és teljes körű autonómia biztosíthatja, ez alanyi jogon jár a szomszédos orszá gokban élő magyar nemzeti közösségeknek. Ott születtek, ahol őseik ezer esztendőn át falvakat, városokat létesítettek, kulturális intézményeket hoztak létre, és vérükkel védték szülőföldjüket. Az európai politikai gyakorlat alapján is jár nekik, hiszen föl drészünk nyugati és északi részén virágzó, etnikai alapú, kulturális és területi autonómiák léteznek. Mi, Kárpátmedencei magyarok valamennyi szomszéd nemzettel békében, barátságban akarunk élni, jövőnket együtt képzeljük el, a legnagyobb fokú együttműködé sre törekszünk. Ha megvalósul valamennyi kisebbségi sorsba került nemzettársunk számára a kulturális és a területi autonómia, akkor az társadalmi békét, politikai stabilitást és gazdasági prosperitást jelent majd egész térségünk számára. Tisztelt Képviselő társaim! Június 4e üzenete ma a Kárpátmedencei magyarságnak két szóból áll: összetartozunk és megmaradunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megké rdezem, hogy a kormány nevében ki akar felszólalni. Megadom a szót Rétváry Bence államtitkár úrnak. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mi előtt a képviselő úrnak válaszolnék, azért ne menjünk el szó nélkül a mellett az incidens mellett, ami itt a mai ülés legelején, kezdetén megtörtént. Azt láthattuk, hogy Gyurcsány Ferenc és képviselőtársai, Vadai Ágnes, Molnár Csaba, Varju László és Kolber István bejöttek ide, cinikusan vihorásztak, és amikor Lezsák Sándor alelnök úr méltóságteljes beszédét elkezdte, megemlékezett a trianoni békediktátumról és a törvényben rögzített nemzeti összetartozás napjáról, akkor látványosan kivonultak. Jól láthatóan csak azért jöttek be, hogy amikor az alelnök úr emlékezik a trianoni békediktátumra, emlékezik a nemzeti összetartozás napján, akkor ők ki tudjanak vonulni. Ezzel megerősítették azt, hogy kormányzásuk politikai és erkölcsi mélypontjait továbbra is büszkén vállalják. Nemcsak az utóbbi hetekben újra a politikai közbeszédbe beemelt őszödi beszéd örökségét vállalják büszkén és osztogatják CDn, de semmit nem változott az álláspontjuk 2004. december 5. óta. Amit akkor a nemzet egysége ellen elkövettek, azt elkö vetnék akár ma is, és amiben lehetőségük van - bár ritkásan jönnek be néha a parlamenti ülésterembe, de úgy látszik, azért igen, hogy a kivonulhassanak akkor, amikor a határainkon kívül rekedt ötmilliós magyarságra emlékezünk meg , amikor lehetőség lenne a parlamentben arra, hogy minden párt kifejezze az egyetértését, mint
