Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 4 (286. szám) - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés a nemzeti összetartozás napjáról - ELNÖK (Lezsák Sándor):
4938 Az ülésen jelen voltak: DR. BUDAI GYULA vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitká r, DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, DR. RÉPÁSSY RÓBERT és DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkárok, SOLTÉSZ MIKLÓS emberi erőforrások minisztériumi államtitkár. Az ülésnap megnyitása Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 36. ülésnapja 2013. június 4én, kedden (9.02 óra - Elnök: Lezsák Sándor Jegyzők: Földesi Gyula és Szilágyi Péter) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képvisel őket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 36. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Földesi Gyula és Szilágyi Péter jegyzők lesznek segítségemre. Megemlékezés a nemzeti összetartozás napjáról ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Az összetartozás napján tisztelettel gondolok honfitársaimra, éljenek bár itt, a történelmi hazában, a Kárpátmedencében vagy bárhol, szerte a világban. (Gyurc sány Ferenc, dr. Kolber István, dr. Molnár Csaba, dr. Vadai Ágnes és Varju László távozik az ülésteremből.) Az igaz ismeretek birtokában ma már senki előtt sem lehet kétséges Európában, hogy az első világháborút követő békediktátummal Magyarország földarab olása nekünk, magyaroknak történelmünk legnagyobb tragédiája, az európai hatalmaknak pedig alighanem a legnagyobb szégyenük. Nekünk ez a nemzeti gyász napja, az egykori európai döntéshozó politikusok utódainak pedig csak egy történelmi tény, amelyről el le het feledkezni, és amelynek következményeit úgy kell elfogadni, ahogyan az évtizedek során kialakult. Ezt nevezhetjük eurocinizmusnak is. Nemcsak az volt gyalázatos, ahogyan magukat felelősnek nevező, nagy hatalmú politikusok annak idején alapos tájékozódá s és felkészültség nélkül döntöttek országok sorsáról, nemcsak az, ahogy a korabeli Magyarország szomszédsága állami vezetőinek területszerző falánksága minden gátlás nélkül érvényesülhetett, hanem az is, hogy a szégyenletesen cinikus és igazságtalan dönté st követő, közel egy évszázad alatt sem akarta senki legalább Európa nyilvánossága előtt elismerni a trianoni döntés erkölcstelen és ésszerűtlen voltát. Azóta sem akar senki szembenézni azzal, hogy a második világháborút készítették elő a trianoni diktátum mal, milliók halálát és népek, nemzetek szenvedését, tragédiáját okozva a XX. század közepén és második felében is. Voltak ugyan francia, angol és más nemzetiségű személyiségek, akik a két világháború között föltárták a trianoni döntések és elsősorban Magy arország szétszaggatásának erkölcstelenségét, figyelmeztettek az újabb háború kitörésére, jórészt éppen a diktátumok következményeként, még a döntéshozók felelősségét is határozottan fölvetették, mindez azonban a felelősök közül senkit nem késztetett a dön tések felülvizsgálatára és a felelősök számonkérésére; de arra sem, hogy az utódállamokon számon kérje az őshonos magyar kisebbségek jogainak védelmére kötött államközi
