Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
4314 A pedagóguspolitika elemeit csak felsorolnám, hogy együtt lá ssuk ezt az egész változáshalmazt, aminek a Pedagógus Kar mintegy szimbolikus befejezése. Ez év szeptemberétől a pedagóguspályára jelentkezőket egy szóbeli meghallgatás eredményeként fogják kiválasztani, hogy a legalkalmasabbak léphessenek a pályára. Megúj ul a pedagógusképzés. Erről is többször volt már itt szó a parlamentben. A pedagóguspályára igyekvőket a Klebelsberg képzési ösztöndíjjal segíti a kormány, amelynek összege a havi 75 ezer forintot is elérheti, elsősorban a természettudományos szakon tanuló knak. A pedagóguspályára lépőket vagy a pályán már ott levőket tanácsadás, tantárgygondozás fogja segíteni. Ez a rendszer akadozva, hézagosan és rosszul ma is működik, de ezt a rendszert felújítjuk, hogy segítse az átállást az új követelményeknek való megf elelésre. (18.50) Világos tartalmi szabályozással jelöljük körül a pedagógusok útját, miközben nem igaz az az állítás, hogy a pedagógusok önállóságát elvesszük. Teljes módszertani szabadságuk van, mi több, az iskolák tartalmi meghatározásában is megmarad a z iskolák szabadsága, nem kisebb tehát, mint ez a múltban volt. Ezért a pedagógust továbbra is olyan értelmiséginek tekintjük, aki önálló alkotómunkával, de jól meghatározott, szabályozott keretek között végzi a munkáját. Mindezt betetőzi a pedagóguséletp ályamodell, amelynek fontos eleme az a minősítési rendszer, amely - laza hasonlattal a felsőoktatás analógiájára - négy különböző lépcsőfokot állapít meg a pedagóguspályán. A Pedagógus Kar egy automatizmus. Az állami intézményekben dolgozó pedagógusokat tö möríti, és akik a pedagóguséletpálya részeként az állami intézmények alkalmazottai, ők automatikusan a Pedagógus Kar tagjaivá válnak. A magániskolák, magánintézmények és az egyházi intézmények tartalmi ügyeibe nem óhajt az állam beavatkozni, ezért számukr a a törvényjavaslat lehetőségként kínálja fel azt, hogy ha hasonló kart, szervezetet létesítenek, akkor a Magyar Pedagógus Kar velük partneri, stratégiai szövetséget köthet, és akkor ők is élvezhetik azokat az előnyöket, amelyek a magyar pedagógus karbeli tagsággal járnak. Mi a célja tehát a Magyar Pedagógus Kar nevesítésének, létrehozásának? A törvény erejénél fogva tehát a közalkalmazott pedagógusok tagjai lesznek a Magyar Pedagógus Karnak, ezáltal rangjuk emelkedik, mint minden olyan hivatásnak, ahol nev esítik az adott hivatás tagjait. Rangot ad tehát a pedagógustársadalomnak, és megadja nekik azt a feladatot, hogy őrködjenek a szakma belső összetartásán, a szakma minősége felett. Nagyon fontos feladatuk az etikai szabályok megalkotása és a pedagógusok et ikus magatartásának a segítése. Sokan megkérdezték az elmúlt napokban, mióta a törvénymódosítás napvilágot látott, hogy mi szükség van erre. Meg kell mondanom, hogy én nem értem a kérdést. A fontos hivatásokban, azokban a hivatásokban, ahol emberekkel fogl alkoznak, nagyon régóta van és vannak etikai kódexek. Ez ott természetes, az ügyvédeknek, a pszichológusoknak, az orvosoknak, az újságíróknak is van etikai kódexük, még a közember is ismeri a BBC etikai kódexét, amelyre világszerte hivatkoznak, vagy a közj egyzőknek is van. Ezekre az etikai kódexekre azért van szükség, mert ezeknek a humán szakmáknak olyan belső vonatkozásai vannak, amelyeket csak a jog eszközével nem lehet szabályozni. Kérdezem, ha az újságíróknak, a pszichológusoknak vagy az ügyvédeknek jo gos, hogy van etikai kódexe, miért ne lenne jogos annak a szakmának, amely a legkiszolgáltatottabb réteggel, a kiskorú, cselekvőképtelen, önmagukért felelősséget vállalni nem tudó gyerekekkel dolgozik. Ezért az erkölcsiség, a morális megfontolás mindig is szerves részét képezte a pedagóguspályának. Nem véletlen, hogy Quintilianus, Platón, Arisztotelész óta nagyon sok etikai szabályt fogalmaztak meg mindig az alkotók, mi több, egészen 1985ig az állam által kiadott rendtartásnak voltak etikai vonatkozású sza bályai. Ez nem volt helyes, mert az a jó, amikor egyegy szakma önmaga számára határozza meg az etikus viselkedés normáit.
