Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 23 (281. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁL TIBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
4287 beszélnek, hogy mennyire fontos nekik a főváros, de a regnálásuk alatt gyakorlatilag nem történt sem mi. A Fővárosi Önkormányzat esetében hadd emeljek ki még egy nagyon fontos témakört, amiben hihetetlen előrelépés történt, ez a szelektív hulladékgyűjtésnek a háztartásonként történő megszervezése. Én kicsit furcsának is tartom, hogy a magukat zöldnek neve ző párt tagjai most éppen nincsenek itt, de ezek azok a kérdések, amikkel élhetőbbé lehet tenni Budapestet. Rendkívül sokat jelent, hogy a Fővárosi Önkormányzat más nagyvárosokhoz hasonlóan végre Budapesten is megszervezte háztartásonként a szelektív hulla dékgyűjtést. Rendkívül nagy előrelépésnek tartom, hogy ebben a témában is történik valami. Képviselőtársaim több aggodalmat is elmondtak, mintha kicsit azt próbálnák magyarázni, hogy miért nem történt az ő fővárosi regnálásuk alatt ebben a témában semmi. D e azért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Bécs és Budapest éghajlata, időjárása között olyan túlságosan nagy különbség nincs. Bécsben évek óta működik a rendszer, képviselő úr, és Bécsben nemcsak a turisták használják, hanem munkába járásra, közlekedé sre is használják ezt a kerékpárhálózatot. Ráadásul ha Európában szétnézünk, azt látjuk, hogy van olyan város, ahol az ilyen típusú közlekedés aránya eléri a 20 százalékot az összközlekedésben. 20 százalékot! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak bele, mi csoda hihetetlen dolog lenne, ha csak néhány nap az történne, hogy 20 százalékkal kevesebb autós lenne a városban, és ezeknek az embereknek egy része biciklivel jutna el a munkába. Ez óriási változást jelentene! Ez a törvénytervezet igazából a jogszabályi feltételeket teremti meg. Nem arról van szó, hogy leírja, Budapesten hol lesznek elhelyezve ezek a pontok, hanem vannak bizonyos jogszabályi feltételek, amelyek szükségesek a rendszer kialakításához. Nagyon örülök annak - s ennek lesznek következményei is , hogy közúti járműnek minősíti ezeket az eszközöket ez a beterjesztés. Ez azért kulcsfontosságú, mert ez gyakorlatilag az egész kerékpárúthálózat kialakítására ki fog hatni. Ugyanis az a helyzet, hogy valami érthetetlen okból kifolyólag Magyarországon a z az elképzelés dívott, hogy a kerékpárutakat a járdán kell vezetni, és a járdán is vezették. A járműveknek egyébként nem a járdán van a helyük. S bármilyen hihetetlen, ott, ahol a járdáról az úttestre lemegy a kerékpárút, a statisztikák szerint hihetetlen ül sok baleset történt. A kerékpárszövetségek megállapítása szerint az ilyen típusú kerékpárutak sokkal veszélyesebbek annál, mintha az úttesten vezetnék a kerékpárutakat, hiszen ezekben az esetekben a járművezetők sokkal inkább érzékelik ezeket a közúti j árműveket, mintha a járdáról gurul hirtelen a kanyarodásuk közben elé. A legtöbb baleset egyébként ebből adódik. Én tehát kimondottam üdvözlöm a törvénytervezetnek azt a részét, amely közúti járművé minősíti ezeket az eszközöket, és nagyon reménykedem abba n - bár ez ügyben már az elmúlt években is történt valami , hogy ezt követően a kerékpárutak az úttestet fogják használni. De térjünk vissza a kerékpárútjainkra. Abban kétségkívül sok igazság van, hogy sokkal több kerékpárút van, mint amennyi használható belőle. A budapesti kerékpárutak jelentős része teljesen használhatatlan, és nagyon reménykedünk abban, hogy ha majd sok biciklis lesz, akkor az generálni fogja a változást. Nagyon helyes az az elképzelés - persze nem is történhet másként, más nagyvárosokb an is hasonló a koncepció , hogy először a belvárosból, a legfrekventáltabb területekről indul el ez a rendszer. Ugyanakkor mint kőbányai önkormányzati képviselő én nagyon reménykedem abban, hogy viszonylag rövid időn belül ez megérkezik a külső városrész ekbe is, hiszen kétségkívül igaz az az állítás, hogy egy rendszer akkor működik jól, ha az egész városban, sőt az agglomerációban is működik. Sőt, ehhez a rendszerhez még mindenképpen hozzá kellene illeszteni azt a lehetőséget, hogy a metrómegállóknál, az agglomerációkból beérkező vasútállomásoknál nagyon nagy számú kerékpártárolót kell kiépíteni. Amikor Belgiumban vagy Angliában jártam, azt láttam, hogy vannak olyan vasútállomások, ahol, amíg a szem ellát, ezerszámra álltak a biciklik. Ott gyakorlatilag az
