Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - Határozathozatal a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MIRKÓCZKI ÁDÁM, Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2986 hogy igazunk van, és a probléma gyökere abban áll, hogy hiába s zeretnének önök rendet vágni a különböző szekták, vallási közösségek és egyházak sorában, ha azt nem minőségi alapon teszik, hanem mindenféle mennyiségi és jogi alapon. Ez nem fogja megoldani a problémát, és továbbra is helyet ad vagy utat nyit a destruktí v tömörüléseknek, vagy ha úgy tetszik, a bizniszszektáknak is, mert azért a kvantitatív feltételeket előbb vagy utóbb, de lehet teljesíteni. Ez nem egy olyan hű, de nagy probléma. Ellenben a hitéleti, tartalmi és minőségi szempontokat már jóval nehezebb me gugrani. Szóval, nem tudom, hogy ez a Guinness Rekordok Könyvébe bekerüle valaha, de hogy ilyen rövid időn belül egy kétharmados sarkalatos törvényről negyedjére is vitázunk, ez mindenképpen idetartozik vagy megemlítendő. Viszont túl azon, hogy szerettek volna egyszerűsíteni és rendet vágni ezen a területen, elkövettek sajnos egy óriási hibát. Egy óriási hibát, amely korábban nem volt, és talán ez volt a lehető legrosszabb megoldás, mégpedig az, hogy teret nyitottak a politikai lobbi lehetőségének. És ezt már többször, többen elmondtuk és most is elmondom, hogy az első és legfontosabb probléma ezzel a javaslattal az, hogy politikusoknál, politikai erőknél, kormánypártoknál, kormányzat közeli embereknél, holdudvaroknál lehet lobbizni, és akkor talán odakerül ök, abba a kategóriába vagy abba a sorba, ahol nekem jó lesz, mondaná egy leendő egyház. És ez nagyon nagy gond. Hölvényi György államtitkár úr - nagyon helyesen - úgy fogalmazott, hogyha jól jegyeztem meg szavait, azt mondta, hogy teológiai kérdéseket az állam nem dönthet el. Ez nagyon helyes és támogatandó. A probéma ezzel a javaslattal csak az, hogy akarvaakaratlanul, részben vagy egészben, közvetlenül vagy közvetve, de bizony beleszól teológiai kérdésekbe, és majd ki fogok rá térni, hogy hogyan. Termés zetesen nem azt mondja, hogy hogyan kell majd magyarázni bizonyos teológiai kérdéseket, de azáltal, hogy kik hova és hogyan kerülnek, nagymértékben befolyásolja ez a javaslat. És végezetül, a bevezetőm végezetéül, hogy mi a különbség vagy mi az azonosság a z önök immáron előttünk fekvő negyedik javaslata között: pusztán csak annyi, hogy ha a négy javaslatot egymás mellé tennénk, mind a négy A/4es papírral lett nyomtatva, és mind a négy PDF formátumban elérhető. Egyébként homlokegyenest teljesen más mind a n égy javaslat. A probléma ezzel csak az - idézőjelben a “csak” , hogy önök most negyedjére állítják, hogy milyen hihetetlen, milyen fantasztikus, milyen nagyszerű és milyen időtálló javaslatot alkottak. Ezt ma negyedjére halljuk az elmúlt három éven belül. És azt gondolom, ha mást nem is vesznek figyelembe ellenzéki oldalról, önmagukra nézve; tegyék a szívükre a kezüket, és nézzék meg az elmúlt három év vonatkozó történéseit vagy vitájának jegyzőkönyveit, és mondják azt, hogy ez így van jól. Elöljáróban sze retném leszögezni azt is, hogy ez egy salátatörvény. Közel száz egyéb törvényt és jogszabályt is módosít az egyházakról szóló keretek mellett, és mindig problémás, amikor salátatörvényekkel találkozunk, hiszen azzal, hogy a törvényjavaslat a legelején az A lkotmánybíróságról szóló 2011. évi törvényt módosítja, egyből - ami önökre sajnos most már tényleg nagyon jellemző - azt a keményvonalas, erőt fitogtató politizálást juttatja érvényre, amelynek az üzenete mindig és mindenkor az, hogy mi akkor is azt csinál unk, amit akarunk, és mi akkor is jobban tudjuk, mint mindenki más; hiába ért hozzá az egyik, mi meg nem. Ez az előttünk fekvő módosítás a 2. §ában ugyanis véleményünk szerint az Alkotmánybíróság hatáskörét nem kis mértékben, de legalább jó nagyon megnyir bálja. Egyes helyeken a törvény liberalizál, máshol meg fölöslegesen szigorít. Nem biztos, hogy filozófiai szempontból vagy jogfilozófiai szempontból ez össze lett egyeztetve. Egyik helyen kedvez adott esetben a szektáknak, máshol pedig árt, mondjuk, törté nelmi egyházaknak. Ezzel a törvényjavaslattal - helyenként ugyanis kiolvasható - nemes egyszerűséggel ledegradálják a mindennapi hitélet szempontjából a történelmi egyházakat egyszerű vallási közösségek közé. Most nem akarok szándékosan olyan szélsőséges v agy sarkított példákat hozni, de ezen javaslat alapján, ha nálunk megjelenne Afrika valamelyik törzsi közössége, akkor könnyen elérhetné ő is, hiszen garantálna a feltételek közül egyetkettőt, könnyen elérhetné a vallási közösség státusát, és
