Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - Határozathozatal a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2978 Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak. LENDVAI ILDIKÓ , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindnyájan emlékszünk a törvény kezdetére, amikor is az egyik igen tisztelt miniszterelnökhelyettes úr valóságos törvényhozási remekműnek nevezte azt, a mit a parlament elfogadott vagy amit beterjesztettek. A magam részéről nagyon szívesen nézem meg a remekműveket többször is, múzeumban, üveg alatt, vitrinben, de nem a parlamentben újra és újra visszahozva, méghozzá úgy, hogy az alapvető sebeket nem gyógyí tjuk meg. Annak idején azt hittük - már aki azt hitte, az idézett miniszterelnökhelyettes úr biztosan , hogy sziklába van vésve ez a bizonyos rossz eljárás. Idézhetném Parti Nagy Lajost is, akkor úgy tűnt az előterjesztőknek, hogy ehhez képest a kőszikla lufra és madártej. Kiderült, hogy maga a törvény lufra és madártej, pláne ha tudnám, hogy mi az a lufra, de nyilván valami puha és laza dolog, nem ez a baj, hogy ezt a törvényhozási remekművet újra és újra kénytelenek vagyunk itt a parlamentben viszontlát ni; a baj az, hogy a viszontlátás egyes stációi nem oldják meg a valódi bajt. Végeznek kisebb kozmetikázást, és örülünk is, hogy ezeket elvégzik, de a baj és a probléma marad. Nem gyógyszert adtak önök most sem a törvény alapbetegségére, hanem pótszert, rá adásul olyan pótszert, ami még az eredetinél is veszélyesebb mellékhatásokkal járhat a beiktatott jogbizonytalanságot teremtő új elemek miatt. Azt hiszem, ezek után nem meglepő, hogy a törvényt nem tudjuk támogatni. Hadd vegyem előre, hogy milyen fő okok m iatt nem tudjuk támogatni, csak összefoglalva azt, amit Nyakó István képviselőtársam mondott. Nem tudjuk támogatni, mert szemen köpi az Alkotmánybíróságot, és szemen köpi mögötte az alkotmányosság szellemét, hiszen épp azon nem segít, amit az Alkotmánybíró ság elsősorban kifogásolt, azt az eljárást alkalmazza, ami önöknél, úgy látszik, divat: amiről úgy tűnik, hogy nem alkotmányos, azt gyorsan írjuk be az alkotmányba és az alaptörvénybe. Ha átléptük a KRESZ sebességhatárát, módosítsuk a KRESZ szabályait. De nem tudjuk elfogadni azért sem, mert továbbra is politikusok döntési kompetenciájában hagyja a bevett egyházak minősítését, a vallási közösségek kettéosztását. Politikusok politikai döntést hoznak, ez bebizonyosodott a Nyakó István által idézett példákból is. Ismerjük ezt a gyakorlatot a magyar történelemből, cuius regio, eius religio, akié a hatalom, azé a hit, azé a vallás. Csakhogy ezt a tételt, azt hittük, hogy a magyar történelem már túlhaladta. Nem! Cuius regio, akié a parlamenti többség, az dönt a va llási közösségek sorsa fölött (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) , gyakorlatilag pallosjogot nyer a közösségek anyagi kondícióit és működési kondícióit illetően. Nem tudjuk elfogadni a törvényt, mert újabb jogbizonytalanságot teremt, hiszen nem mér egyenlő mércével. A törvény elfogadása esetén lesznek olyan egyházak, amelyek még az előző törvény értelmében váltak egyházzá, ne is nyúljunk hozzájuk, az Alkotmánybíróság sem mondta ezt, örüljünk, hogy valakiket önök békén hagytak, de ez nem változtat azon a jogb izonytalanságon, hogy vannak köztük olyanok, akik az új törvény követelményeinek már nem felelnének meg. Hogy lesz ez? Nem félnek önök, hogy ha még az Alkotmánybíróság mer bármihez hozzányúlni, akkor ez problémát fog jelenteni? Nem, nem félnek, ez itt a fo rdított trafiktörvény esete. A trafiktörvénynél menet közben a csókosok kedvéért kedvezőbbé változtatták a feltételeket, itt fordítva: menet közben nehezebbé változtatták a feltételeket, de akik már - még egyszer mondom: szerencsére - bejutottak a célba, a zoknak nem ugyanezeket a követelményeket, például létszámkövetelményeket kell teljesíteni. De jogbizonytalanságot teremt az is, és ezért sem támogatjuk a törvényt, Nyakó István ezt is mondta, mert semmiféle módon nincs elintézve azoknak a vallási közössége knek a dolga, azé a 17é többek között, amelyeket az Alkotmánybíróság visszahelyezett jogaiba. Az Alkotmánybíróság
