Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 30 (273. szám) - Határozathozatal a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NYAKÓ ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2977 hogy ez szerencsés, sőt, de pont a lelkiismeretről, pont a vallásszabadságról, pont az egyházakról szóló törvényjavaslat és törvény kapcsán, ez látlelete az Orbánrezsimnek. Könyörgöm, milyen munka ez?! Ha már itt tartunk, hogy megint ezzel a törvényjavaslattal kell foglalkoznunk, akkor szerintem méltó és igazságos lett volna, tisztelt képviselőtársaim, ha először bocsánatkéréssel kezdik azok, akik megszavazták ezt a törvényjavaslatot, azok felé az egyistenhívő vagy hívő emberek felé, akiket megbántottak, megsértettek, mert az állam elfordult tőlük, mert az állam azt mondta, hogy rájuk így egyházként nincsen szükség. (Borbély Lénárd: MSZMP!) Ez ek után pedig, ha már megtörtént a bocsánatkérés, folytatásként talán, szégyen, gyalázat, de húsz évvel a rendszerváltás után igenis kárpótlást és kárrendezést kellett volna végrehajtani, ez azonban sajnos elmaradt. Személy szerint nekem különösen fájó vol t, hogy saját egyházam, a katolikus egyház hittestvéreiért, istenhívő emberekért jól hallhatóan nem szólalt meg. (Révész Máriusz: Nem hiszem, hogy büszkék rá.) Hallottam ugyanakkor reformátusokat és evangélikusokat az Ökumenikus Tanácsban; úgy tudom, hogy több levélben megkeresték egyébként abban az időben az államtitkárságot, de nem kaptak választ felvetéseikre, védelmező gesztusukra. Őszintén megdöbbent - hozzáteszem rögtön , hogy egy olyan pártszövetség, amely magát keresztényként definiálja, és amely e gyébként nagyon sokat köszönhet a vallásos hívőknek szavazat formájában, egyébként nem áll le beszélgetni, akkor nem állt le beszélgetni ezekkel az egyházakkal. Nem szabad szerintem senkinek elfelejteni azokat az évszázados üldöztetéseket, amelyeket adott esetben keresztényként (Révész Máriusz: Ne! István…) , de mondjuk, az 1600as, 1700as, 1800as években reformátusként, evangélikusként meg kellett élnie. Kell gondolniuk azokra az emberekre, akik nem nyertek polgárjogot a kommunizmus éveiben - mondom még e gyszer: akik nem nyertek polgárjogot, és nem működhettek a kommunizmus éveiben , viszont a rendszerváltással, az új világgal elnyerhették az egyházi státust. Kiket fosztottunk meg ettől a státustól? Akik a szabadság eljövetelével ezt a lehetőséget kivívtá k. Groteszk! Groteszk ez a történet, képviselőtársaim. (Révész Máriusz: Megértési problémái vannak, István.) Nem értem; komolyan nem értem, miért ilyen keményfejűek, miért kell azt csinálni, hogy egy politikai plénum dönt arról, hogy ki egyház és ki nem eg yház. (10.50) Mondok egy olyan történetet, ami talán most még fantasztikus és science fiction. Mi van, ha nem önöknek van kétharmadjuk? Miért kell egy egyébként napi politikai kérdésekkel foglalkozó testületnek a kezé be rakni ezt a hatalmas felelősséget? Emlékezzenek vissza, nem olyan régen a Magyar Tudományos Akadémiát bízták meg azzal a törvény keretein belül, hogy mondjon véleményt, ki lehet egyház és ki nem. A Magyar Tudományos Akadémia bölcsen döntött; azt mondta, hogy a túrót fogunk mi ilyenről dönteni. (Révész Máriusz: Ilyet nem mondott!) A Magyar Tudományos Akadémia azt mondta, hogy hitéleti kérdésbe ő nem kíván beleavatkozni. A Magyar Tudományos Akadémia azt mondta, hogy ebben ő nem illetékes, hölgyeim és uraim . Akkor önök mitől érzik magukat illetékesnek ebben a dologban? Istenek talán maguk? Szerintem nem. De hozzáteszem, hogy én sem. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Én sem érzem magam illetékesnek abban, hogy ebben döntsek. Éppen ezért hangsúlyozom és fogalmazom meg még egyszer (Zaj, derültség a Fidesz soraiban.) , amíg ezt a részét ennek a törvénynek… (Dr. Józsa István: Elnök úr, idétlenül viselkednek ott fent!) Tényleg nem istenek, maradjunk ennyiben. Köszönöm szépen. (Révész Máriusz: Szégyenteljes a h ozzászólásod, István!) Elnök úr, még egyszer összefoglalva: ebben a formájában éppen ezért számunkra elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, és hozzáteszem rögtön: 2014ben, ha módunk és lehetőségünk lesz rá, egy széles alapokon nyugvó, az érintetteket bevon ó, döntési helyzetbe hozó új egyházi törvényjavaslattal fogunk előállni.