Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 16 (269. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Egyes törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2475 társadalmi csoportok körében olyan szabályokat, amelyek ésszerűnek mondhatók a többségi társadalom érdekeinek megvédése érdekében. Mi ezt a rendelkezést egyébként támogatjuk, tehát a tárgyilagos értékelés szempontrendszere igenis kerüljön be a társadalmi felzárkóztatás rendszerébe, és semmilyen módon ne fogadjuk el azokat a szirénhangokat, amelyek arról szólnak, hogy egyfajta szubjektív értékelés következményrendszere kell legyen az, hogy ki milyen feltételekkel részesülhet az áll am speciális elbánásmódot előíró rendelkezéseiben vagy intézményeiben. Tehát nekünk azonnal feltűnt, hogy ez a hisztérikus hangnem nyilván arra utal, hogy itt kivételesen egy olyan rendelkezésről van szó, amely ebben a javaslatban támogatható. Azonban pont osan amiatt, amit elmondtam, már korábban említettem, az egész javaslat azért nem támogatható részünkről - és itt most a benyújtandó módosító javaslatok alakulása fényében fogjuk majd a végleges álláspontunkat eldönteni, mert itt gyakorlatilag tényleg nem marad más egy ellenzéki pártnak, amely komolyan veszi saját szempontrendszereit és azt, hogy ilyen kényszerhelyzetekben nem tud mást tenni, mintsem hogy legjobb esetben csak legfeljebb tartózkodik, de támogatni ezt a javaslatot teljes egészében sajnálatos módon nem tudjuk, mert az elfogadott alaptörvénymódosítás egyébkénti rendelkezéseit sem tudtuk már támogatni teljes egészében, illetve a végrehajtásban sem olyan módon kerültek megfogalmazásra a szabályok, amelyek elfogadhatóak lennének. Nézzük meg konkré tan az ügyáthelyezéssel kapcsolatos szabályokat! Meg kell állapítani mindenképpen azt - és azért ez természetesen előrelépés, ha úgy tetszik, bár a kormány eredeti elképzeléseihez képest, onnét nézve visszalépés, de a jogállamiság szempontjából azért előre lépés , hogy az egyedi ügyáthelyezések intézményrendszere megszűnik a jövőre szólóan. Nem érintett sok ügyet egyébként, tehát azok a hisztérikus hangok sem voltak azért megalapozottak, amelyek azt vizionálták, hogy itt több száz ügyben fog majd kézi vezér léssel a kormány beavatkozni, és politikailag érzékenyebb vagy úgymond az ügyekre kedvezőbb, kormányálláspontot netán megjelenítő vagy akaratot elfogadó bírói ügyintézésbe kerülnek az ügyek. Ha jól láttam a kimutatást, éppen tegnap került közzétételre Hand ó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnök asszonya részéről egy adat, amely szerint közel ötven ügyet érintett az áthelyezés, és ezek fele zárult le jogerősen. Nyilván vannak ezek között kényes ügyek, de azt hiszem, az nem vitatható el, közérdekű ügy, ho gy a politikai bűncselekmények körében egyrészt minél több ügy legyen. Itt már eleve ez is egy régi kritikánk, és ezt most nem akarom itt hosszasan megismételni, de az elszámoltatás intézményrendszerének teljes leállása tavaly augusztusban, lényegében az é rdemi munkavégzés közepe tájékán volt, körülbelül akkor, amikor már el lehetett volna a teljes átvilágítást végezni, az állítólag kitalicskázott milliárdokat végül is visszaszerezni, és ezeknek a bűnöseit felelősségre vonni, ezek az eljárások azonban szint e minimális számban indultak meg. Hagyó Miklós esete volt talán a legismertebb, amely esetében az ügyáthelyezésre sor került. Egy biztos: nem egészséges, egy jogállamban azért ez nem jó, és láthattuk, hogy milyen támadásokat váltott ki. Végső soron ezt már az elején, az első pillanattól kezdve be kellett volna látni, hogy nem jó, nem szerencsés, ha az ügyáthelyezések egy bírósági hivatal vezetése kezébe kerülnek, még ha ő adott esetben visszafogottan is élt ezekkel a lehetőségekkel, de nem jó, ha a jogrends zer nyitva hagy ilyen lehetőségeket. Tehát maga az a megoldás, amit választott most a kormányzat ehelyett, hogy ügycsoportokat lehet csak átirányítani és azokat is csak előzetesen, elvi alapon csak akkor lenne támogatható és nem vitatható, ha valóban azt a célt szolgálná, amit az alaptörvény megfelelő rendelkezése előír. Tehát az ésszerű elbíráláshoz szükséges követelmények érvényesítését kell érvényre juttatni, és ennek érdekében, a kiegyensúlyozott ügyterhelés érdekében - ahogy a 14. § írja - nyílna lehet őség sarkalatos törvényben meghatározott ügyek tárgyalására általános illetékességtől eltérő, azonos hatáskörű bíróságokon. Magának az elképzelésnek a hatékonyságot kell szolgálnia, mi is csak ebben a szempontrendszerben tudjuk nézni, és mélyen egyet kell értenünk azokkal, akik azt mondják, hogy
