Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 16 (269. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Egyes törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2476 nem helyes és nem jó, ha olyan aránytalanságok vannak a magyar bírói rendszerben, mint például a Fővárosi Törvényszék aránytalan túlterheltsége, ahol az egyes bírókra jutó ügyszám meghaladja, akár a tízszeresét is e léri a vidéki bírók ügyszámának, de ugyanez a helyzet körülbelül a Budapest Környéki Törvényszéken. Itt már régesrég nagyon hatékony és nagyon erős lépéseket kellett volna tenni elsősorban költségvetési és erőforrási átcsoportosításokkal, megnövelve a kis egítő személyzet létszámát, rendelkezésre bocsátva a megfelelő számú infrastrukturális hátteret ahhoz, hogy a bíróságok ezt a munkát elvégezhessék. Kétségkívül itt a legnagyobb a nyomás, és a választott megoldás, tehát az ügycsoportáthelyezés akkor lenne igazán jó, ha valóban olyan típusú ügyek kerültek volna ebbe, amelyek nagyszámú ügyterhelést jelentenek. Ennyiben azt kell mondanunk, hogy az ellenzéknek valóban van egy közös gondolata, mégpedig az, hogy a most megjelenített, tehát a javaslatban látható ü gytípusoknál, amelyek ügyátcsoportosítás tárgyát képezhetik, és amelyek tekintetében egyébként azért jogorvoslati lehetőség is biztosított, nagyon fontos, hogy azért itt egy további kontroll van, illetve az Országos Bírói Tanács is egyetértési jogot kapott , tehát két jelentős garanciális elem beépült, azonban mind a polgári, mind a büntetőügyek tekintetében az ügycsoportokat megvizsgálva azt kell látnunk, hogy nem ezek azok az ügyek tipikusan, amelyek leterhelik a bírósági rendszert. Polgári ügyekben az úgy nevezett megaügyek, tehát a 400 milliós perértéket meghaladó ügyek kerültek ebbe a kategóriába, ami több dolgot feltételez. Nyilván egy ilyen nagymértékű vagy nagy perértékű ügyben különleges képességekre van szükség, különlegesen nagy egyrészt a nyomás ar ra, hogy a bíró vagy a Bírói Tanács adott esetben letérjen a jogszerűség útjáról, tehát itt különösen még az árnyát is el kell kerülnie annak, hogy egyfajta irányítottság érvényesülhessen, a másik oldalról meg valóban különleges szaktudás kell. Na most, ha megvizsgáljuk a rendszer értelmét, amit most szeretnének az ügyáthelyezéssel, akkor nézzük meg, hogy elérie ezt a célt. Most vannak specializálódott, alapvetően kialakult specializációk a túlterhelt, de mégis nagy tapasztalattal működő fővárosi, Budapest környéki bíróságokon. Ha az ideérkező 400 millió fölötti ügyeket átirányítjuk, mondjuk, egy vidéki kisbíróságra - természetesen én se mondom azt, hogy egy vidéki bíró kevesebb, másabb vagy éppenséggel elfogultabb lehet ab ovo, mint egy fővárosi bíró, errő l szó nincs , kétségkívül az ilyen jellegű ügyek állandósult tapasztalata egyáltalán nem biztos, hogy megvan azokon a kisebb bíróságokon, ahol kisebb ügyérkezésszám van, és sokkal kevésbé kialakult gyakorlata van az ilyen nagy perértékű ügyek elbírálásána k. Tehát itt úgy gondoljuk, hogy akár lejjebb is lehetne vinni egyébként a pertárgyértéket, de semmiképpen nem jelent önmagában megoldást, hogy a 400 milliót meghaladó ügyek kerüljenek átcsoportosításra. Abban, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal által feltárt ügyekben történik ilyen áthelyezés, ugye, értjük azt a szempontot, hogy a mielőbbi elbírálás az ilyen ügyekben nagyon fontos, csak itt még tényleg az lenne az igazi érdek mindenki számára… - a közpénzekkel kapcsolatos ügyekben, állami vagyont érint ő ügyekben állami bíróság jár el, és állami szervezetek képviselői dönthetnek arról, hogy hova kerüljön az ügy. Tehát túl sok már amúgy is az állami elem, nem jó azt a látszatot kelteni, hogy adott esetben ezek az ügyek megfelelő vagy más helyre kerüléssel esetleg olyan helyre kerülnek, ahol kedvezőbben viszonyulnak az ilyen ügyekhez, tehát az elfogultság elvi lehetősége erőteljesebben vetődik fel. (11.20) Büntetőügyekben, ha valóban komolyan veszik azt a célt, hogy az ügyterhelés csökkentése a szempont, ak kor azt kell látnunk, hogy tényleg rendkívül szűk esetkörről van szó, hiszen előzetes letartóztatásban lévő személyi körre terjed ki eleve, és ezen ügykörök is meglehetősen szűkek; tehát a hivatali bűncselekmények, a közélet tisztasága elleni bűncselekmény ek, bűnszervezetben részvétel, bűnszervezetben elkövetett bármely bűncselekmény. De hol vannak valóban a mindennapi életben az igazán nagy komplexitással bíró gazdasági jellegű ügyek, gazdasági jellegű büntetőügyek, vagyon elleni bűncselekmények vagy akár életellenes vagy testi sértést megvalósító bűnügyek, tehát azok a
