Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 15 (268. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
2435 előttünk, a Ház előtt. Ezeknek a javaslatoknak a többségét a magunk részéről tudjuk támogatni, hiszen ezeknek a javaslatoknak a többsége technikai módosító javaslat, ezeket valóban az életszerűség diktált a, viszont számos ponton szeretném elmondani az aggályaimat a javaslatcsomaggal kapcsolatban. Az 1. §ban a szakképesítéseknek a körét tisztázzák, hogy mely szakképesítések kerülnek át az állami intézményfenntartó szerv kezelésébe, hogy mely szakképesítése k esetén kell az állami Intézményfenntartó Központ hozzájárulását kérni. Tehát tulajdonképpen itt a központosítást pontosítják, azt a fajta központosítást, ami félő, hogy már inkább vízfejűségnek nevezhető, hiszen itt az átadásátvétel során is rengeteg pa nasz érkezett be felénk is ezzel kapcsolatban. A második pontban szeretném elmondani, hogy még 2010ben, amikor a szűzbeszédemet mondtam itt a Magyar Országgyűlésben, éppen abban a felszólalásomban hívtam fel a figyelmet arra, hogy igenis az iskolai tanköt elezettség korhatárát le kell csökkenteni. Ezzel mint pedagógus természetesen jómagam is egyetértek, hiszen nem szabad olyan tanulókat ott tartani egy normális osztályközösségben, akik akadályozzák a normális többség haladását, megfelelő lelkiszellemi fej lődését, illetve gátolják a pedagógusokat a megfelelő munkavégzésben. De a Jobbik részéről ezzel nekünk az a problémánk, hogy önök nem tettek hozzá egy épkézláb alternatívát, nem biztosítanak megfelelő lehetőséget azoknak a tanulóknak, akik kiesnek a rends zerből, és ezért nem tudtuk jó szívvel támogatni a tankötelezettség korhatárának a lecsökkentését sem. (20.20) Hiszen az a Híd II. program, amit 15 éves korban tud igénybe venni a tanuló, úgy gondolom, az már egy olyan helyzetre próbál orvosságot nyújtani, amikor már elkéstünk. Veszprémi fogadóórámon azzal kerestek meg szülők, hogy bár ők mindent megtesznek a gyermekükért, mégsem tudnak kezdeni vele semmit, nem tudják rávenni arra, hogy iskolába járjon, nagyon sok a hiányzása, nem tudják motiválni, hogy tan uljon. Attól félnek ezek a szülők, hogy a gyermekük nem fog szakképesítéshez jutni. Az ő esetében, ennek a gyermeknek az esetében úgy gondolom, hogy már késő egy Hídprogram abból a célból, hogy a tanuló a szakképesítéshez szükséges alapvető ismereteket, k ompetenciákat elsajátítsa. Éppen ezért javasolja a Jobbik, hogy az olyan tanulók esetében, és itt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem faji kérdés, amire állandóan az LMP hivatkozik a bizottsági üléseken is, amikor mi ezzel előjövünk, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy vannak olyan hátrányos helyzetű gyermekek, akik otthon nem kapják meg azt a megfelelő szociális környezetet, ahol megfelelően tudnak fejlődni, vagy éppen a szülők nem tudnak a legjobb szándékkal sem ezeknek a tanulóknak megfelelő motiv ációt nyújtani. Ebből a célból lenne indokolt a bentlakásos iskolahálózat felállítása, illetve ennek a hálózatnak a kiépítése Magyarországon, hiszen ez rendkívül jól működik. Vannak olyan települések, ahol már ilyen intézmények bizonyítottak. Az 5. §sal kapcsolatban, hogy 20 százalékkal átléphető legyen a maximális létszám egy adott óvodai vagy iskolai csoportban, illetőleg osztályban, az az alapvető probléma, hogy az élet megmutatta azt, hogy vannak olyan települések, ahol nem biztosított egyébként ezeknek a tanulóknak egyáltalán az iskolába vagy az óvodába járása. Tehát igenis itt átgondolatlannak érezzük, hogy ezt a törvényt így fogadták el 2011 decemberében. Azt gondolom, lehet, hogy célravezetőbb lett volna, ha nem annyira hangzatosan, de alázatt al, kis lépésekkel és szerényebben igyekeztek volna lépéseket tenni annak érdekében, hogy minden iskolához kapcsolódjon egy használható tornaterem, illetőleg mindenhol legyen elegendő számú óvodai vagy iskolai oktatóterem. Ha már így van, tehát önök is bel átják, hogy nem kivitelezhető a törvény, akkor természetesen mi sem tudunk mást tenni, támogatjuk ezt a módosító javaslatot, de még egyszer mondom, lehet, hogy érdemesebb lett volna ezt annak idején jobban átgondolni. A 6. §sal, a mindennapos testneveléss el kapcsolatban már elmondtuk, hogy természetesen azzal mi magunk is egyetértünk. Itt mindenképpen pozitívnak tartom azt, hogy a szülőnek is van némi beleszólása abba, hogy ha a gyermeke rendszeresen sportol, egyesületben végez valamiféle
