Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 15 (268. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz):
2433 alakul ki az ellenzék és a kormányzó erők között, hiszen a józan belátás ebben az eszközben benne volt az elmúlt évtizedek ben, és ez a józan belátás nyilván ott kell legyen a mostani engedélyező hatóság részéről is. Azt is tudjuk és látjuk, hogy olyan településszerkezetek esetén - kistelepülésekre gondolok , ahol nincs szükség ennek a szabálynak az alkalmazására, nem is érde mes erről a kérdésről beszélnünk. Nyilván ott merül fel ez a dolog, ahol - s valljuk be, ez régen is így volt, ma is így van és várhatóan a jövőben is így lesz - vannak olyan körzetek, vannak olyan körzeti iskolák, ahol sokkal nagyobb a tülekedés, ahova a szülők, a gyermekek az információk alapján, a szülők egymás közti véleménycserélései alapján vagy az iskola eredményei alapján sokkal többen szeretnének bejutni, illetve bejuttatni gyermekeiket a családok. Egy teljesen érthető helyzetről van szó, amit vala milyen módon kezelni kell. Mondok egy példát. 27 fős osztálylétszámú felső tagozat esetén ez a módosítás - a korábbi közoktatási törvényhez teljesen hasonló módon - 20 százalékos mértékig megengedi a létszám átlépését. Ez praktikusan azt jelenti, hogy az e ddigi 27 fős osztályokban majd 32 gyermek fog ülni. Valljuk be, ez azért olyan borzasztó traumát nem fog okozni a közoktatási rendszer számára, főleg azért nem, mert ez egy maximálisan kiadható szám. Tehát egy technikai kérdést kezel, miközben ebből politi kai kérdés alakult ki az elmúlt napokban. Érthető, hogy az ellenzéki képviselők részéről valamilyen problémát fel kellett vetni akkor, amikor a diáklétszámok és a beíratás körüli kérdések olyan hangosak itt a Házban és a Ház falain kívül is. Itt is szeretn énk eloszlatni a kételyeket és az aggályokat. Nyilvánvaló, hogy az elsős gyermekek beíratása mindig roppant fontos kérdés. A gyermek szempontjait és érdekeit kell szem előtt tartani, és erre kell figyelni. Most is rendben lesz ez a kérdés. Az állami szerep vállalás kiterjesztésének január 1jei határideje előtt is hallottunk olyan szirénhangokat az ellenzék soraiból, hogy össze fog omlani a rendszer, káosz lesz, nem fog működni, a Klebelsberg nem fogja tudni betölteni a szerepét; aztán január 2án és 3án me gnyíltak az iskolák, s minden szülő és minden tanár tudta, hogy hova kell mennie, és minden rendben zajlott. (20.10) Ugyanez fog történni várhatóan idén szeptember 1jén, amikor újabb hatályosulása lesz a nemzeti köznevelésről szóló törvénynek. Mindenki fo gja tudni a dolgát, és minden elsős kisiskolás gyermeknek meglesz a helye, mindenkinek megtalálják a helyét, mint ahogy tavaly is, 5 évvel ezelőtt is és 15 évvel ezelőtt is megtalálták, pedig ugyanilyen kérdések vetődtek fel még április környékén, a beírat ás időszakában. A testnevelés kérdésköre is egy neverending sztori, állandóan felmerül, hogy miért is jó és kinek is jó az, hogy a mindennapos testnevelés bevezetésre került az iskolákban. Azt gondolom, hogy többet nyernek a gyerekek ezzel, mint ahogy a vi tákban sokszor felmerülő kérdésekben a rendszer amennyit veszít, és amennyi hátrány és kár van belőle; abból tudniillik, ami ugyanilyen probléma volt a mi iskoláskorunkban, és ami ugyanilyen probléma az önkormányzatok által fenntartott iskolarendszerben az elmúlt húsz évben is megvolt. Jelesül, hogy az infrastruktúra nem olyan mértékben követi a törvényi feltételeket, mint ahogy azt szeretnénk. Nyilván felvázolhatunk egy ideális helyzetet, én hallottam ellenzéki képviselőtársaink részéről egy olyan érvelést is, hogy rendben van, akkor tessék a Klebelsberg intézethez olyan forrásokat utalni, hogy szeptember 1jére varázsütésre megoldják a tanteremhiányt, megoldják a tornateremépítés problémakörét. Nyilvánvaló, ha felelős politikusként érvelünk, akkor nem fog unk ilyen varázspálcákról beszélni, hanem arról fogunk beszélni, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban ezt a kérdést megoldani, és minden szakértő, aki komolyan gondolkodik, és nem politikai módon gondolkodik a mindennapos testnevelés kérdésköréről, mindenk i hangsúlyozta azt az aggályt, hogy a tömbösítés miatt éppen azt a célt, amit kitűzött maga elé a törvény, hogy a gyermekek valóban mindennap mozogjanak, ezt eddig nem érte el, és ha ezzel a mondattal pontosítani lehet, akkor ez a cél pontosítható.
