Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 15 (268. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
2420 ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Hiller István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! DR. HILLER ISTVÁN (MSZP) : Ti sztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Mélyen tisztelt Előterjesztő Képviselő Úr és Államtitkár Asszony! Hallgattam az előterjesztőt és a kormány véleményét, és egymás után, ahogy jöttek a gondolatok és mondatok, úgy éreztem magam, mint ko rábban, amikor az eredeti hivatásomat gyakoroltam és nagyon sokat jártam a levéltárba. XVIXVII. századi leveleket, okiratokat olvastam, és ott a gondolkodásnak ez a módja, sőt még a mondatszerkesztés is szinte teljes mértékig megegyezik azzal, amit itt ér velésként hallottam. Felírtam néhányat, úgyhogy szeretném ezeket idézni - nyilván a jegyzőkönyvből is kikereshető. Azt hallom az előterjesztő képviselő úrtól - kétezer gyermekről beszél , hogy úgy tűnik, mintha nem férne be, mármint ez a kétezer gyermek a z iskolába. Kérem, a XVII. században az ilyesmit akkor mondták, amikor nagyon elvesztett valaki egy csatát. Ezt jelentenie kellett a haditanácsnak, és azt írta, hogy úgy tűnik, hogy a csapataink nem voltak elég sikeresek. Ez teljes mértékig tartalmilag ez a gondolat - úgy tűnik, mintha nem férne be, igaz, hogy nem kétezer, hanem közel nyolcezer. Nem úgy tűnik, hanem egyszerűen nem tudták őket az iskolákba a beiratkozások napjain elhelyezni. Ez rávilágít ennek az egész törvényjavaslatnak a tényleges okára és aktualizálására. Az aktualizálás szót is idézem - ezt szintén az előterjesztő képviselő úr mondataiból vettem , úgy lehetne értelmezni, hogy az eredeti és latinos nyelvszerkezetet használjam, mintha itt valóban valaminek az aktuális helyzetre való alkalm azása történne, miközben arról van szó, hogy ilyen aktuális helyzet még nem volt. Ezek a jelek mindmind egyremásra bizonyítékai annak, hogy nem arról van szó, hogy az eredeti, 2011 decemberében elfogadott törvény jó és helyes, csak vannak kisebb bukkanók , apróbb problémák, kisebb problémák, ezt már az államtitkár asszony használta, nem először és gondolom, nem utoljára, és aztán ezeket a kisebb problémákat ígyúgy oldani kell. Arról van szó, hogy a köznevelésinek nevezett törvény a megszületésétől kezdődő en a megalkotása körülményeit tekintve is és a tartalma egészét tekintve elhibázott. Nem arról van szó, hogy ahogy megyünk előre az időbe, kisebb problémák előkerülnek, amit aztán hol az egyik hivatal, hol - ha ez a kisebb probléma mégis nagyobbnak tűnik - az Országgyűlés egy képviselői önálló indítvánnyal módosít, hanem arról van szó, hogy magáról a törvényről bizonyosodik be, ahogy egyre inkább a gyakorlati megvalósítás fázisába ér, hogy elhibázott. Ehhez képest történnek kísérletek és tűzoltások. A jelen legi törvénymódosítás, érdemes felhívni a figyelmet, hogy a 2011. decemberi elfogadás óta, bár a törvény jó részének hatálybalépése, életbelépése még várat magára, mégis már többször került módosításra. Nem ez az első alkalom, hogy a köznevelésinek nevezet t törvényt módosítják. Az a két konkrétum, amiről a mai nap során már több alkalommal beszéltünk itt a Házban is, és amiről a sajtó, de nemcsak a szaksajtó, már amit meghagytak belőle önök az elmúlt két évben, hanem a legszélesebb olvasóréteggel rendelkező nyomtatott és elektronikus sajtó, illetve internetes sajtó foglalkozott azzal a jelenséggel, amit önök itt bagatellizálni próbálnak, hogy ha vannak itt kisebb problémák, majd azt gyorsan megoldjuk, és tulajdonképpen nincs is itt igazából semmi gond, csak káosszal riogatnak, de hogy ne legyünk ennyire személytelenek, történetesen én riogatok káosszal. Azt kell mondjam önöknek, hogy ha minden törvényük, minden rendelkezésük a nem kormány által vezényelt sajtóban ilyen terjedelemben kerül megtárgyalásra, az r oppant elismerésre méltó, mert ha az oktatás ügyében egyébként nem érdekelt és nem az oktatásüggyel foglalkozó internetes folyóiratokat, siteokat megnézik, olyan mennyiségben, olyan terjedelemben írtak és írnak erről a problémáról, ami egyértelművé teszi, hogy nekik egyébként nem a köznevelési törvényhez van viszonyuk, még csak önmagában nem is a kormányhoz van viszonyuk, hanem érzékelték azt a nem kevés helyen felmerült lakossági, elsősorban szülői problémát, ami igazából persze kisfiúkat és
