Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. április 15 (268. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
2421 kislányokat é rint, csak az ő apukáik és anyukáik érzékelték ezt, meglehetős heves szavakkal, és aki találkozott ilyen szülővel, akár Budapest különböző kerületeiben, akár az agglomerációban vagy például Baján, Kecskeméten, Szegeden, az hallhatta azokat a véleményeket, amelyeket az általuk egyébként nem feltétlenül olvasott köznevelési törvény e gyakorlati megvalósulásáról mondtak. Mint ahogy olyan álságosnak tűnik nekem a mindennapos testnevelés kérdésében a néptánc bevonása. Nem szeretném, ha félreértenék a szavaimat, és nem is gondolom, hogy érdemes a félremagyarázatra. Próbálok úgy fogalmazni, hogy tessenek érteni. Nemhogy a néptánccal nincsen bajom, hanem nagy tisztelője vagyok annak. De ne tessék már úgy feltüntetni, hogy azért hozzák be a testnevelésoktatásba a né ptáncot, mert ez a legmegfelelőbb forma, hanem mert kiderül, hogy az, amit előírtak, megvalósíthatatlan, infrastrukturálisan az országunk erre nem képes, és mert részben tragikomikus, részben pedig megoldhatatlan helyzetek elé állított egy egész sereg isko lát. Ehhez képest az ötlet, ha a képviselő úrtól, mármint az előterjesztő képviselő úrtól származik, kimondottan szellemes. Ennél már sokkal ostobább javaslattal is találkoztunk. Az, hogy a gyermekek mozognak, ezt néptánc formájában teszik, most meg a test nevelés keretébe kerül, kétségkívül ötletes. Csak ne mondjuk már azt, hogy eleve az volt a terv 2011ben vagy a mindennapos testnevelés bevezetésekor, hogy majd aztán eljön az az idő, amikor arra is megérik a magyar, hogy testnevelés formájában ropja a nép táncot, mert az egész így kerül feltüntetésre. (19.10) Mert az egész így kerül feltüntetésre. Hát mégiscsak arról van szó, hogy előírtak valamit, amire rájöttek, amihez nem kellett egyébként túlságosan nagy bölcs belátás, hogy reménytelen így a végrehajtás a, ezért kitalálták, hogy most ezt párosítsák a néptánccal. De mondom, legalább szellemes, csak akkor tessék megmondani! Révész képviselő úr tiszteletre méltó őszinteséggel mondta el, hogy ez egyébként a hétköznapokban hogyan néz ki. Nem kell azt láttatni, hogy egyébként igazából itt nincsen másról szó, mint arról, hogy a testnevelés is alkalmat ad arra, hogy a gyermekeink megismerkedjenek a néptánccal, hanem arról van szó, hogy a mindennapos testnevelés ügyét és elvét a gyakorlatban nem tudják megvalósítan i. Ugyanakkor el kell mondanom még azt is, ami már a törvénymódosításban, a képviselői önálló indítványban nem szerepel, de az egész szinte minden paragrafust végigkísérhetően végigvonul vagy inkább mögöttes tartalomként látható, ez pedig az a szerkezet és az a mentalitás, amit önök itt kialakítottak az államosítással, egy olyan, valóban végiggondolatlan központosítással, amelyet mióta magyar önálló oktatásügy, tanügyigazgatás létezik, maga a rendszer nem tapasztalt. Ilyesfajta túlcentralizáltság soha nem v olt a magyar tanügyigazgatásban. Nem volt ilyen a két világháború között, nem volt az eötvösi idők és az I. világháború közötti időszakban - bocsánat a kronológia felcseréléséért , és a II. világháború után sem, egyetlenegy fázisban sem. Ez egy olyan túlc entralizáltság, amely nagyon rövid idő alatt, durván másfél év alatt, miközben még teljes egészében nem is került átültetésre a valós gyakorlatba, nagyon sokakat úgy késztetett alkalmazkodásra, hogy ez az alkalmazkodás egy álarc, ez egy álság, társaságban, baráti körben az egészen nevetnek és sírnak, de nagyon sok esetben félelemből, egzisztenciájuk megtartása miatt nem mondják ezt ki. Ami itt bebizonyosodott, és millió példát tudnék sorolni, kérem, nézzék meg az elmúlt hónap sajtóját, a nevét nem vállaló i skolaigazgatóról, akinek pénzt kínált egy apa, hogy a gyermeke bejuthasson az iskolába, vagy arról a pedagógusról, aki szintén nevet nem vállalva elmondja, hogy milyen fölösleges az iskolaigazgatóval őneki már beszélni. Olvassák el az interneten! Tucatjáva l találják az ilyen riportokat. (Közbeszólás a KDNP soraiból: És mind igaz is!) Nyilván mindenki hazudik, aki nem tetszik, ezt majd meg tetszik nézni, vagy tessék ellenőrizni. Az a mentalitás, amikor a pedagógus úgy gondolja, hogy ő elmondja a problémát az iskolaigazgatónak, de megoldani nem tudja ebben a rendszerben. Az iskolaigazgató, akitől ténylegesen elvettek minden jogot és lehetőséget, a munkaszervezésnek is a minimumát hagyták ott.
