Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 26 (265. szám) - A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a Kormány általi felülvizsgálatáról szóló 55/2011. (VI. 29.) OGY határozat alapján lefolytatott vizsgálat eredményeiről szóló jelentés, valamint a privatizációs szerződések ... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz):
2081 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Nem lehet erről a témáról elég drámaian fo galmazni, azt gondolom, és ezt azért kell megtennünk, hogy drámaian fogalmazzunk, hogy egy kicsit ébresztőt fújjunk magunknak, és mindannyiunk számára szükséges ez. Miről is beszélünk? A privatizációs szerződések nem mindegyikét érintette ez a vizsgálat, e zt elmondta államtitkár asszony, engedjék meg, hogy egy pillanatra egy általánosabb megközelítést a privatizációval kapcsolatban tényszerűen, adatokat idézve mondjak el, miszerint nem túlzás azt mondani, hogy a trianoni békeszerződéssel az ország elvesztet te területe kétharmadát, a privatizációval pedig elveszítette az állami vagyon kétharmadát. Ebben nincsen túlzás, ezek az adatok hozzáférhetőek. Ma már én egyetlen adattal szeretném csak alátámasztani, pusztán a ’8996 közötti privatizációs folyamatról itt egy adatot sikerült megtalálnom, amely szerint az akkori ÁPV Rt. által kezelt állami vállalatok 2600 milliárd forintnyi vagyona 6 év alatt 700 milliárd forintra csökkent úgy, hogy közben 500 milliárd forintnyi vagyonvesztés történt ’96os áron. Ha ezt a m ai árra felszorozzuk, akkor több mint 1000 milliárd forint a vagyonvesztés - tehát ez a vagyonvesztés , aminek nem volt ellenértéke, csak abban az időben, hat év alatt 1000 milliárd forintnyi vagyonvesztés történt abban a privatizációs folyamatban, amelyr ől beszélünk. Igaz, hogy itt ma csak a természeti, környezeti, valamint kulturális örökségvédelmi szempontból kerül szóba a privatizáció öröksége, de azt gondolom, hogy nem szabad elmenni emellett, hogy milyen vagyonvesztés történt az elmúlt húsz év során, és ennek a vagyonvesztésnek milyen következményei vannak. Hiszen nem pusztán arról van szó, hogy ez a nemzeti vagyon, ennek egy jelentős része köddé vált a felszámolásokkal, a különböző átruházásokkal, a különböző fiktív szerződésekkel, és még számos módj át megtalálták ennek akkortájt - és talán az elmúlt húsz évre ez nagyjából jellemző volt - a privatizátorok. Nemcsak erről van szó, hanem ennek egyenes következménye az, hogy Magyarország gazdasága elvesztette a piacainak is körülbelül a kétharmadát, ami p edig azt jelenti, hogy eltűnt egymillió munkahely Magyarországon, amit most, az európai uniós normákat is figyelembe véve, és a saját, az ország működőképességét is figyelembe véve mindennap emlegetünk, hogy mekkora szükség volna erre az egymillió munkahel yre. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a privatizációnak milyen következményei vannak, akkor nem gondolom, hogy helyes, ha megkapargatjuk a felszínt, és csak a természetvédelmi, környezetvédelmi, kulturális örökségvédelmi károkról beszélünk, amelyek önmag ukban is több száz milliárd forintra rúgnak a becslések szerint, hanem igenis a mélyére kellene nézni ennek a kútnak, és meg kellene próbálni feltárni azokat a hol gondatlanságból, hol - megkockáztatom - időnként szándékosan, megtervezett módon elkövetett, gyakorlatilag rablásból, ez kimondható… - és ennek a következményeit nem elmondani, nem feltárni, amit ma még lehetséges természetesen, hiszen sajnos számos esetben a jogvesztett határidőn túl vagyunk. (Sic!) Azt gondolom, hogy ezt a jelentést is csak akk or szabad elfogadni - egyetértve azokkal, akik ezt elmondták , ha külön vizsgálóbizottság állítódik fel a privatizációs folyamat feltárására. Ezzel a mai napig adósai vagyunk a magyar társadalomnak. Mindaddig elfogadtatni a magyar társadalommal azt az áll apotot, amelyben ma az ország van, nem lehet, amíg nem nézünk szembe ezekkel a privatizációs folyamatokkal, amíg nem nevesítődnek a felelősök. Ezt elöljáróban szerettem volna elmondani, mert úgy gondolom, hogy maga ez a jó szándékú kezdeményezés, és egyébk ént azt lehet mondani, hogy a privatizációs folyamat feltárásának a kapuja egy helyes és szükséges lépés volt, ahogy ezt ma már többen elmondták, de egészen bizonyosan nem zárulhat le ezzel ennek a húsz évnek a vizsgálata. Ami a konkrét napirendben, előter jesztésben lévő jelentést illeti, ezzel kapcsolatosan államtitkár asszony is elmondta, hogy a szerződések számát, az elmúlt húsz év privatizációs szerződéseinek a számát tekintve nincs 10 százalék az a szerződésmennyiség, amit át tudtak tekinteni, ahol egy általán környezetvédelmi, természetvédelmi vagy kulturális örökségvédelmi előírásnak valamilyen nyomaira bukkantak.
