Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 26 (265. szám) - A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a Kormány általi felülvizsgálatáról szóló 55/2011. (VI. 29.) OGY határozat alapján lefolytatott vizsgálat eredményeiről szóló jelentés, valamint a privatizációs szerződések ... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz):
2082 (17.00) Ez már önmagában is gyalázatos, akkor különösen, ha elolvassuk a jelentés részleteit, és azt olvashatjuk benne, hogy ezek a követelm ények nagyjából azon a szinten fogalmazódtak meg, hogy mozdítsa elő a természeti károk vagy kockázatok rekultivációját, vagy a kulturális örökségvédelem figyelembevételével hajtsa végre a tevékenységét. Tehát gyakorlatilag szankcionálhatatlan követelmények et - nem is nevezném követelményeknek - állítottak a privatizációs szerződésekben a korábbiakban, az elmúlt húsz év, de különösen tizenöt év során a privatizátorok elé, akik ezt nagyon nagy gondossággal meg is kerülték, még a maradék követelményeket is. Cs ak a pécsi konkrét példákat azért hadd soroljam, hogy mégis a képviselő hölgyeknek, uraknak és a figyelmet idefordítóknak néhány konkrét példát is ecseteljünk. Pécsett nemrég kellett különös módon érvényt szerezni az önkormányzat azon kérésének, illetve kö vetelésének, hogy a vízműtársaság - amely egyébként a ’90es évek elején került privatizációra , miután a privatizációs kötelességeinek nem tett eleget, sőt gyakorlatilag úgy kezelte a közvagyont, amit privatizált, hogy számos leányvállalatot meg kisebb t ársaságokat, kft.ket létrehozva gyakorlatilag kimenekítette nemcsak a hasznot, hanem a vagyon egy jelentős részét is, mindeközben a pécsiek az ország egyik legmagasabb vízdíját fizették. Úgyhogy az a követelmény és kérés, amit egyébként maga a jelentés is megfogalmaz, hogy az önkormányzatok esetében is meg kell vizsgálni valamennyi közműszolgáltató cég privatizációját, maximális mértékben támogatható, azt gondolom, minden itt ülő képviselő és politikai szereplő részéről. Valószínűleg hasonló példák voltak más városokban is. De egy másik területet is kiemelve: a privatizáció az energiaszektorban nagyjából úgy zajlott le Pécsett is, hogy a korábbi bányászati tevékenység és az ennek eredményét használó energiaelőállító cégek a mai napig, a mai napig nem telje sítették egyetlenegy természeti rekultivációs kötelezettségüket sem. Ez az uránbányára nem vonatkozik, mindjárt mondom majd, hogy ott ez mibe került, de a szén vonatkozásában a mai napig nem sikerült rekultiválni sem a külszíni fejtés, sem a salaklerakó, m eddőhányó területek részét, mindig meghosszabbítva a különböző rekultivációs kötelezettségeket bújnak ki - egyik vállalat a másik után, és mondanom se kell, hogy külföldi cégekről beszélünk - a kötelezettségek alól. (Az elnöki szé ket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Az uránbányát azért hozom ide, mert azt gondolom, a jövőre vonatkozóan is következtetéseket kell levonni már ezekből a folyamatokból is, hiszen az egykori uránbánya - ott nem a privatizáció mia tt, hanem annak tevékenysége és a természeti és környezeti, hogy mondjam, kockázatkezelés minimális szintjét sem tapasztalva - azt eredményezhette, hogy csak a mai napig, az elmúlt tizenöt évben több mint tízmilliárd forintot kellett költeni rekultivációra a természeti állapot és a vízbázis védelme érdekében, és további húszmilliárd forintot kell a következő húsz évben. Tehát amikor valamit privatizálunk, amikor valamit átadunk, akkor különösen kellene arra figyelni, hogy annak milyen következményei lesznek majd, milyen természeti, környezeti kockázatai lesznek, és annak vajon tényleg eleget tude tenni az a társaság, amelyik átveszi az adott területet. Ezt azért szeretném kiemelni, mert most is folyamatban van Pécsett is, hogy egy ausztrál társaság az uránb ányát újra szeretné nyitni, és közös vállalatot szeretne létrehozni az állammal. Erre mindaddig nem kerülhet sor, azt gondolom pécsi képviselőként, amíg nem tisztázottak azok a környezeti kockázatok, természeti kockázatok, amelyek fennállnak egy uránbánya működtetésénél. Az állam úgy ne társuljon egy ilyen tevékenységhez, hogy nem pontosan látja ennek a kockázatait, és azt, hogy ennek milyen következményei lesznek abban az esetben, ha ne adj’ isten, mondjuk, ez a társaság is valamiért csődbe kerül, felszámo lásra kerül, és egyszer csak ott találja magát az állam egymaga a kötelezettségek teljesítésében. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, a jövőre nézve is megfogalmazandó tartalma kell hogy legyen ennek a jelentésnek, hiszen nemcsak a múltat kellene feltárni - azt mindenképpen meg kellene
