Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 19 (263. szám) - A 2009-2010. évi Nemzeti Éghajlatváltozási Programról szóló jelentés, valamint a 2009-2010. évi Nemzeti Éghajlatváltozási Programról szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (független):
1853 balesetek elkerülésének is. Jól látható, hogy az eútdíj erőszakos bevezetése nem másról szól, mint a közúti lobbi akara tának érvényesüléséről, a költségvetési lyukak üzemanyagadóbevételekkel történő betöméséről. Nem beszélve arról, hogy senki sem mérte fel ennek káros következményeit, a tönkretett közútjaink majdani csillagászati összegekből történő felújítását, a légúti daganatos betegségek megsokszorozódását, a közúti balesetek megszaporodását, a levegő és az éghajlat nagyfokú szennyezését. Amíg a döntéshozók a saját bőrükön ezt nem érzik, addig minden folyik a régi medrében, de lehet, hogy egy tragikus esemény után már késő lesz. Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy döntéseiket ne a pénzvilág ránk erőszakolt akarata befolyásolja. Minden döntésük előtt gondoljanak a jövőre, hogy vajon mit hagyunk itt gyermekeink, unokáink és dédunokáink számára. A Jobbik sza kmai tervei készen állnak, melyeket bármikor készek vagyunk letenni a nemzet asztalára. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Normál időkeretben ké rt szót Schiffer András független országgyűlési képviselő. Öné a szó, képviselő úr. DR. SCHIFFER ANDRÁS (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban csak azt szeretném kérni, hogy lássunk világosan, az összes ilyen program, az összes ilyen előttünk fekvő határozati javaslat pontosan annyit ér, amennyi megvalósul ezekből a konkrét törvényjavaslatok vitájában. Arra gondolok, hogy addig, amíg itt rezsicsökkentés címén rövid távú hatalmi választási érdekek mozgatják a vitát egy dél előtti órában, amíg - amiről az előbb képviselőtársam is beszélt - konkrét közlekedési vagy energiapolitikai lépéseknél lobbiérdekek azok, amelyek mozgatják a törvényalkotást, addig az ilyen típusú, bármilyen jó szándékú stratégiák nem sokat érnek. Most, 2 013 márciusában jutottunk el oda, hogy a 200910. évi nemzeti éghajlatváltozási programról szóló jelentés elfogadásáról döntsön a Ház. Önmagában a jelentés létrejötte és annak elfogadása között eltelt idő jól mutatja, hogy a klímaváltozás kérdését, az égh ajlatvédelmi politikát a kormány mennyire veszi komolyan. Amíg az előző, álbaloldali kormány alatt készült nemzeti éghajlatváltozási program meglehetősen gyenge konstrukció, amelybe minden olyan pályázati forrást és kezdeményezést belevettek, amelyre rá l ehetett fogni, hogy összefüggésben áll a klímavédelemmel, ez a tipikus technokrata tempó. A FideszKDNP már három éve van kormányon, de még mindig nincsen éghajlatvédelmi politikája, sem papíron, sem a gyakorlatban. Nem folyik követhető gazdálkodás a széndioxidkvótákkal, nem tudjuk, hogy hova folynak be a kvótabevételek, teljesen átláthatatlan a pénzek felhasználása. Nincsen koherens és végrehajtható stratégia az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésére, és nem is csökken a kibocsátás, pontosabban csak abban az ütemben, ahogyan Matolcsy Györgynek köszönhetően a gazdaság is zsugorodik. Mindenesetre, amikor a nemzeti éghajlatváltozási programról esik szó, akkor a Lehet Más a Politika számára nem elsősorban Magyarország keretegyezményben vállalt kötelezet tségeinek teljesítése a fő kérdés, hanem hogy a jövő generációk számára milyen világot hagyunk hátra. Mivel a klíma és a társadalom együtt változnak, rendszerszemléletre lenne szükség. Ennek megfelelően kellene kialakítani a klímaváltozás hosszú távú megel őzésére és elhárítására szolgáló szabályozó rendszereket, és nem csak a következő választásokig gondolkodni. Meggyőződésünk szerint a törvényhozás felelőssége, hogy mennyire lesz élhető ez az ország, a Kárpátmedence környezeti, gazdasági és emberi közössé geket tekintve húsz, ötven vagy akár nyolcvan év múlva. Ennek fényében meglehetősen rossz helyzetben van Magyarország, és az előttünk fekvő jelentésből is hiányoznak azok a javaslatok, amelyek a kivezető utat mutatnák meg a jelenlegi helyzetből, nem látjuk , hogyan lehetne javítani az éghajlatváltozási program végrehajtását. Ez az
