Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 11 (251. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BECSÓ ZSOLT (Fidesz):
164 és szigorral szorította vissza, hiszen rende lkezésére álltak a megfelelő jogosítványok és eszközök. A mai magyar vidék visszasírja a magyar nemzet eme hős fiait. Mi, a hálás utókor addig is megfogadjuk dr. Körössy Zoltán tanácsát, amely szerint: “Keressük fel gondolatban a csendőrsírokat, gondoljunk azokra, akiknek azért kellett meghalniuk, mert csendőrök voltak! Nincs közöttük első vagy utolsó, egyformán nagyok, egyformán hősök ők, akik vérükkel pecsételték meg a szent fogadalmat, hogy becsülettel élnek és halnak.” Az egykori csendőr hadnagy gondola tainak szellemében a Jobbik február 14én, a csendőrség napján más nemzeti szervezetekkel közösen emlékezik meg a magyar csendőrségről Kisberzsenyben, Nagy Lajos mártírhalált halt csendőr őrsparancsnok sírjánál. Szebb magyar jövőt! (Taps a Jobbik soraiban. ) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A kormány jelezte, hogy nem kíván válaszolni az elhangzottakra. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Becsó Zsolt képviselő úr, Fidesz, “Nógrád megye a felzárkóztatás útján” címmel. Öné a szó 5 percben, képviselő úr. BECSÓ ZSOL T (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mikszáth Kálmán, a legnagyobb palóc fogalmazta meg, hogy az Isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, és mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson. A 2002 és 2010 közötti éve kben Magyarország polgárai tömött sorokban várakoztak Isten kamrája előtt azért, hogy csipetnyi remény nekik is jusson. Nem árt időnként felidézni, hogy miben is reménykedtünk. Abban bíztunk, hogy mielőbb vége szakad a válságot ürügyként, a magyar nép nyom orgatására felhasználó szocialistaliberális kormányzásnak, és az ország megmenekül az államcsődtől. Abban reménykedtünk, hogy munkája lesz a munkanélkülinek, szociális biztonsága a rászorulónak, nyugodt öregkora a szüleinknek és kiszámítható jövője a gyer mekeinknek. Nem volt más választása az embereknek, mint a reménybe kapaszkodniuk, amely új irányt mutatott, és a szavazófülkék forradalmában kétharmados energiát biztosított az elinduláshoz. Emlékezzünk arra, hogy 2010ben a gyűlöletkampány világbajnoki cí mére okkal esélyes Szocialista Párt a szakadék szélére vezetett országot hagyott hátra. A nemzetrontásért felelősök napjainkban a demokrácia védelmezőinek báránybőrébe bújnak, hatalomra éhesen pártokat alapítanak, és alattomosan társadalmi feszültségeket s zítanak. Minden eszközt felhasználva, igyekeznek kibújni a felelősségre vonás alól. Közbenközben kihagy az emlékezetük, ami ellen nem ártana sűrűbben szedniük a Cavintont. Emlékeztetnünk kell ő ket is arra, hogy 2010ben Magyarország fuldoklott az adósságtól, a devizahitelezés a családok százezreit fosztotta meg a normális élet lehetőségétől. A FideszKDNPpártszövetségnek egy morálisan leépült, a szocialisták korrupciós ügyeiben dagonyázó, jövők ép nélküli ország kátyúba ragadt szekerét kellett kimozdítania. Nem volt egyszerű! Át kellett verekedni magunkat az ellenzéki pergőtűzön és a brüsszeli aknamezőkön. Ki kellett kerülnünk a nemzetközi hitelező szervezetek ravasz csapdáit. Fel kellett vállaln unk számtalan nézeteltérést, az egymással acsarkodó szemléletek összeütközését azért, hogy rohamléptekkel indulhassunk el a remény országútján, és habozás nélkül hozzákezdhessünk Magyarország megújításához. Megtettük ezt országosan, de megtettük Nógrád meg yében is. Tisztelt Országgyűlés! Úgy tartják, hogy az ember az otthonában - legyen az bármilyen szűkös - megfér együtt a saját gondjaival és örömeivel. Így van ez Nógrádban is. Az elmúlt évtizedben - e falak között is - nemegyszer éreztem magam a palóc Tib orc szerepében, akinek száját csak zokszó
