Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 4 (257. szám) - A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
1097 akarom felel eveníteni, de van egy nagyon érdekes szituáció az Klubrádió környéki ügyekkel, van egy nagyon érdekes szituáció az MTI hírszolgáltatásával. Azzal, hogy ezt ingyenessé sikerült tenni, teljesen megölték az alternatív lehetséges más hírügynökségi szolgáltatás t, mert az ingyenességgel nem lehet versenyezni a piacon, mert ingyen nem dolgoznak emberek, ingyen nem lehet beszerezni semmit, amit majd aztán meg lehet csinálni, és még sorolhatnánk. Tehát értem én, hogy mint szolgálóleány ez a dolog jól működik, de egy ébként a dolog sem politikailag, sem szakmailag enyhén szólva is nem akceptálható. A kapcsolódó módosító javaslatok szerintem tovább rontanak az egyébként is rosszul belenyúlt és nem teljesen jól szabályozott rendszeren, é s azt gondolom, hogy nem fogják kielégíteni azokat az elvárásokat, amelyek egy médiaszabályozástól elvárhatók egy olyan környezetben és világban, ahol a függetlenségét, a szabadságát és a teljes kontrollrendszerét másképp kellett volna megépíteni. Ezért a módosítók kapcsán csak egyet tudok mondani: ha komolyan szeretnék, hogy nyugvópontra jusson ez az egész eléggé furcsára sikeredett és állandóan fölbukkanó, előjövő és mindig rendezetlen szituációs helyzet, és legkevésbé kaptak erre áldást bárhonnan is, hog y újrakezdjük a dolog szabályozását. Le kellene ülni az érintettekkel és azt kellene mondani: kíváncsiak vagyunk arra, hogy mit csináljunk és hogy csináljunk, és partnernek kellene tekinteni nemcsak a politikai pártokat, amelyek itt vannak a parlamentben, de azokat a szervezeteket is, amelyek itt vannak Magyarországon civil szervezetként, szakmai szervezetként, és megpróbálnánk egy mindenki számára elfogadható és ennél egy sokkal korrektebb és jobb szabályozást csinálni. Ennek a törvényjavaslatnak a vitája parlamenti szinten valószínűleg véget ért, mert már nincs több vita, majd nyilván szavazunk a végén, hacsak nem koherenciaproblémákra hivatkozva próbálnak még tovább módosítgatni ezen valamit, amin nagyon nem csodálkoznék, megmondom őszintén, mert ez így e nyhén szólva is eléggé furcsa lett, és nem teljesen ér össze, pestiesen szólva. Elnök úr, köszönöm szépen, visszaadom önnek a szót. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönöm szépen. Átveszem a szót, és megkérdezem, hogy kíváne még valaki hozzászólni, mert nem látok több jelentkezőt. Lendvai Ildikó képviselő asszony jelentkezik. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mondani fogom, hogy melyik ajánlásszámról beszélek, mert azok a milliók, akik esetleg most ajánlással a kezükben követik a vitát, semmiképpen sem maradhatnak tájékozatlanok. Először, amit Mandur László képviselőtársam, ha jól figyeltem, nem érintett, a többit annál inkább, amivel egyet is értek, a 2. ajánlásszámon szereplő módosítóhoz szeretnék szólni. Ez a következőről szól, és per sze szintén a mi indítványunk, azért szeretném megvédeni. Tudom, hogy Európa tanácsi kívánságra, de az került be most a médiatörvény módosításába, hogy egyetlen szóval fejezzük ki azt a követelményt, amit a hírszolgáltatástól várunk, és ez a szó a “kiegyen súlyozott”. Beszéltünk arról az általános vitában, hogy ennek a magyar joggyakorlatban és nyelvhasználatban egy picit szűkebb jelentése van, mint a korábbi jelzőknek, éppen ezért fájlaljuk például a “tényszerű” jelző elmaradását. Hogy egy hírszolgáltatás k iegyensúlyozott legyen, ezt mi csak a közszolgálattól követelnénk meg, de a tényszerűt, hogy ne összevissza hazudjon, viszont valamennyi hírszolgáltatásnál érdemes feltüntetni, és ez az én fülhallásom szerint nem azonos a “kiegyensúlyozott” szó jelentéséve l. Tudom, hogy az Alkotmánybíróság kezére kell csapni, ha valamilyen régebbi papírt elővesz, és isten mentsen, hogy én ilyen bűnre csábítsam őket, de nekünk talán szabad olvasni még - nem tudom meddig - az Alkotmánybíróság régi döntéseinek indoklását, ezér t fölhívnám a figyelmet egy 2007es alkotmánybírósági döntésre, annál is inkább, mert amiről ott beszélt, az nem változott az új alaptörvényben sem, tehát érvényesnek kell tekintenem az érvelését, hacsak le nem váltottuk az egész történelmet; ezt se zárom ki. Ők akkor azt mondták, hogy a kiegyensúlyozottság
