Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. március 4 (257. szám) - A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
1098 megkövetelése a médiumok esetében két dologra vonatkozhat értelmesen. Egyrészt a közszolgálatra, mi most erre szűkítenénk le a módosító indítványunkban, másrészt meg a valamilyen módon meghatározó befoly ással rendelkező médiumokra, amelyek ha nem is monopol, de hegemón helyzetben vannak, vagyis igen sok néző vagy hallgató tájékozódik az ő hírszolgáltatásaikból. Az ő esetükben meg lehet követelni a kiegyensúlyozottságot. De annak ellenére, hogy ülök a kép ernyő előtt és a hajamat tépem, mégse azért szidom olykor az Echo TVt, mondjuk, mert nem elég kiegyensúlyozott. Ő azt a véleményt képviseli, hát akkor azt a véleményt képviseli, olyan vendégeket hív be, akik ezzel a véleménnyel kvadráló nézeteket fejeznek ki. De ha ezt a közszolgálati tévé teszi, az már nincs rendben. Tehát a közszolgálatnál szerintünk megkövetelhető a kiegyensúlyozottság, az összes többinél viszont sokkal inkább a tényszerű jelzőt alkalmaznánk és tartanánk meg követelménynek. Szólnék még, csak nagyon röviden, azokról az indítványszámokról is, amelyeket Mandur László érintett. Én csak egymondatos kiegészítést tennék ezekhez. Az eredeti ígéret szerencsétlen Jagland elnök úrnak úgy szólt, hogy részint a mandátumok 190 ezer évre való meghossza bbítása nem lesz lehetséges, részint a szakmai követelmények pedig szigorodni fognak. Ha tényleg ezt akarjuk, akkor az lenne jó, ha nem kicsit átlátszóan személyre szabott követelményeket szabnánk meg, mi ezért tovább szigorítanánk a módosításban jelzett k övetelményeket. Sajnos tudom, hogy nem ez a vita tárgya, de mivel láttuk CserPalkovics képviselő úr Mandur László által is említett kapcsolódó módosító indítványait, még inkább jogosnak érezzük, hogy valami ellenszelet képezzünk azzal a törekvéssel szembe n, ami lazítaná ezeket a normákat. Amikor önök benyújtották a médiatörvény javaslatát, akkor az egyik ismert médiaszakértő azt mondta a Shakespearedarab címét idézve, hogy ez nem nagy hűhó semmiért, hanem kis hűhó a nagy semmiért. Most ami azóta történt, részint a bizottsági nem támogatásával egy csomó módosító indítványnak, részint a beérkezett kapcsolódó módosítók révén, az csak azt mutatja, hogy ma nem egyszerűen a nagy semmiért folytatjuk ezt a hűhót itt háromnegyed 10kor, a múltkor meg éjfélkor, hane m egy óriási, egy gigantikus méretű semmiért, mert ezek szerint nem sok marad a szakmai követelmények szigorításából sem. Az eredeti szándék, ami amúgy is nagyon kis pindurka volt, megőrzése és következetes érvényesítése érdekében ajánlanám figyelmükbe a 7 . indítványszámon szereplő módosítónkat. Itt azt mondjuk, ez elhangzott már, hogy ne csak az elnökre mondjuk ki, hogy kilenc év után azért talán mégis az a jó, ha a személyiségét és az életpályáját valami más poszton testesíti meg, és nem feltétlenül a Méd iatanács élén akar még kilenc, tizennyolc, huszonhét évet regnálni, de ez ne csak az elnöknél legyen így, hanem a Médiatanács tagjainál is, hiszen elhangzott, hogy csak ebben az esetben volna értelme a mandátumszűkítésnek. De szeretném felhívni a figyelmük et arra, kiegészítve Mandur László kollégám érvelését, hogy legalább két darab trükköt még annak érdekében is beépítenek, hogy még az elnöki kilenc év is, ha lehet, lehessen hosszabb. Az egyik trükkről Mandur László beszélt, hogy önök az eredeti érvelésnek , ami valamiért imádta a perszonáluniót a hatóság és a Médiatanács között - megjegyzem, akkor sem értettem, hogy ez miért volt jó, de jó, önök azt mondták, hogy legyen perszonálunió , most még ennek is ellentmondón szétválaszthatóvá teszik a két funkciót. De miért? Mert lehetne ennek jó oka is. Nem! Azért tennék a kapcsolódó módosító indítványokban szétválaszthatóvá, hogy ugyan a Médiatanács elnöke esetleg elégedjen meg a kilenc évvel mimóza szerénységével, de a hatóság elnöke újrázhasson. Ez itt arról szó l, hogy a hatóság függetlenségének valami hatalmas garanciája, ha ott nemcsak kilenc, hanem tizennyolc, huszonhét vagy az ég tudja, hány évig maradhat az elnök. (21.50) Szerintem fordítva van. Ha egy hatósági elnök tudja, hogy ha haptákba áll és paríroz, a kkor esetleg hosszabbítható, az nem az ő függetlenségét fogja szolgálni. Sokkal inkább szolgálja bármely poszt függetlenségét, ha addig az ideig betöltheti, és a saját szakmai lelkiismerete szerint járhat el, de
