Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 26 (222. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Döntés ülésvezetési kérdésben - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. IPKOVICH GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
954 szabályozásának , kezelésének hiánya is. Mindkét kérdés igen aktuális manapság. Jó lett volna, ha ezeken a területeken is előrelépést tapasztalunk. Tisztában vagyok azzal, hogy egy időtálló kódexnek tervezett törvénykönyv esetén a szakma esetenként kerüli a politikai vitá ra okot adó szabályozási problémákat. Értem, és a benyújtott tervezet tudományos megalapozottságára és kiváló szakmai minőségére tekintettel ezt el is tudom fogadni. Kétségeim azért támadnak, mert a 2009es új polgári jogi kódex akkori vitája, a jelenlegi többség képviselői részéről elhangzott hozzászólások azért komoly aggodalomra adnak okot. Szinte már hallom a középkort idéző családjogi felfogás szerinti megszólalásokat. Az ilyen felfogásokból fakadó módosító javaslatok támogatása megítélésem szerint kön nyen tönkreteheti a minőséget, számunkra pedig elfogadhatatlanná a törvényjavaslatot. Csapda és álszent az a felfogás, mely szerint a családnak csak az az együttélési forma tekinthető, amelynek alapja a hivatalosan megkötött házasság. Ez súlyos következmén yekkel járhat azokra nézve, akik bár mintaszerűen élnek, de nem házassági kötelékben nevelik gyermekeiket. Ráadásul ez még nem is elég. Még a családon belüli erőszak problémájának megoldásához vezető út első lépcsőjét is abban látjá k, hogy az olyan együttélést, amelyben valamelyik felet a másik részéről lelki, fizikai erőszak éri, nem is lehet családnak nevezni. Így szerintük a család csak az, ami az általuk elképzelt házasságra épül, békés, és az idők végezetéig tartó fennállása ala tt töretlenül harmonikus. Ennél nagyobb képmutatást elég nehéz elképzelni. Gyanítom, hogy aki mindebbe komolyan belegondol, rájön az igazságra. Vannak olyan erők, amelyek azt tartják helyesnek, ha az asszony köténye mindent eltakar. Eltakarja a házastársi hűtlenséget, eltakarja a pofonokat és az erőszakot. Nem tudom elhinni, hogy a mai fejlett, a nők és férfiak egyenjogúságát hirdető, valamint a gyermekek mindenek felett álló érdekeit nemzetközi szerződésekkel is védő társadalmakban ez újra meghatározó gond olkodássá váljon. A polgári törvénykönyv tervezete, nagyon helyesen, nem ilyen megközelítésből indul ki. A javaslat, általam helyeselten, védi a gyengébbik felet, de alapvetően az egyenjogúságra épül. Elfogadhatatlan lenne számunkra egy ettől eltérő gondol kodásra épített polgári jogi kódex. Nagy kár lenne, ha a tudományos gondolkodás eredményein alapuló korszerű törvényből egy retrográf torzó válna. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden dicséret mellett vannak a tervezetben olyan új elemek, amelyek előremutatóa k ugyan, ám még nem kellően kiérleltek. A javaslat alapelvként mondja ki például: a házastársaknak joga van ahhoz, hogy lakóhelyüket egymással egyetértésben megválasszák. Az indokolás szerint közös lakást és külön lakást is választhatnak. Az indokolás azt is tartalmazza, hogy a lakóhely alatt mind az állandó, mind a szokásos tartózkodási helyet érteni kell; ezt a III. fejezet részletezi. Az alapelv megfogalmazása részben érthető, hiszen abból az életszerű helyzetből indul ki, hogy a házastársak, megegyezésü k esetén, nem feltétlenül laknak egy lakásban. Nem világos ugyanakkor, hogy miért van valójában szükség az alapelv rögzítésére. Meg kell jegyezni, hogy a lakóhely fogalma ebben a szabályozásban más értelmet nyer, mint a személyiadat- és lakcímnyilvántartás ról szóló törvényben található. Ott ugyanis a lakóhely alatt a törvény azt a lakcímet érti, ahova az érintett átmeneti távollét után szokásosan visszatér. Az ilyen lakcímet kell lakóhelyként, korábbi szóhasználattal: állandó lakcímként bejelenteni. Megford ítva: lakóhelyként azt a lakcímet kell bejelenteni a lakcímnyilvántartásba, ahol az érintett életvitelszerűen lakik. A tartózkodási hely a lakcímtörvény alapján az a lakcím, ahol 3 hónapot meghaladó időtartamig tartózkodik valaki életvitelszerűen, de az il yen átmeneti tartózkodás után visszatér a lakóhelyére. A tartózkodási hely tehát mindig egy átmeneti lakcím. A két jogintézmény értelemszerű különbsége ellenére nem világos, hogy a javaslat miért mossa össze a két jogcímet egy polgári jogi “lakóhely” fogal omba, és ennek mi a valódi haszna. Különösen
