Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
553 megyék egész lakosságának igényeit szolgálva elérhetővé és megismerhetővé tesz ik mindazokat a kulturális javakat, amelyekkel ezek az intézmények foglalkoznak. Kérem, hogy vitassuk meg az előterjesztést, ahol lehet, erősítsük módosító javaslatokkal, és mind együtt fogadjuk el ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen. ELNÖK (Jakab Istvá n) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hiller István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. HILLER ISTVÁN , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszon yok és Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Szakmai Szervezetek tisztelt megjelent Képviselői! Szép és jól megfogalmazott mondatokat hallottunk, jól, szépen teleírt papírok, cédula cédula hátán, ahogy közművelődési témához ez már csak illik. Érdemes pe rsze föltenni a kérdést, hogy miért is van szükség most erre a törvényre. Miért is most van szükség arra, hogy a közművelődésben, a magyar közművelődés intézményrendszerében ilyen változások bejelentésre kerüljenek? Államtitkár úr történeti áttekintése kor rekt volt, szépen hallottunk a Festetics családról, a XIX. századról, volt egy kis Szovjetunió is - érdemes a megemlítésre, történetesen az államosítás kérdésben volt a kitérő , aztán a második világháború utáni évek, és természetesen nem maradt el az elm últ 8 év negatív megítélése sem. Ez idáig rendben is van, egy apró dolgot azért érdemes lett volna még feleleveníteni, mert, igen tisztelt Országgyűlés, erre a törvényre nem azért van szükség, merthogy a Festeticsek mit csináltak, nem azért van szükség, ho gy a XIX. században mi történt, még csak azért sem, hogy a második világháború előtt Klebelsberg és utána különböző emberek és politikusok mit tettek, ráadásul még csak nem is az önök által átkosnak tartott 8 év. Erre a törvényre azért van szükségük önökne k, mert tavaly, 2011ben sikerült egy olyan törvényt hozniuk - módosítás kapcsán , amiben ezt az egész rendszert teljesen meggondolatlanul, nem is értve, hogy miről szól a magyar közművelődés, egyetlen tollvonással államosítani gondolták. Ez az államosítá s egyébként 2012 januárjában úgy lépett volna életbe - és úgy lépett életbe , hogy teljesen működésképtelen volt a dolog fenntartása. Időben rájöttek arra, hogy a saját elképzelésüket módosítaniuk kell, és bár más kulturális vezetés volt, a Fidesz kulturá lis politikájának képviselői és intézői itt az ország házában, az ország nyilvánossága előtt egy teljesen más irányról győzködték a magyar közvéleményt és a politikát. (13.40) Az érveik totálisan másként hangzottak másfél évvel ezelőtt, és pontosan a centr alizáció irányába kívánták elvinni a magyar közművelődést, pontosan arról beszéltek, hogy az, ami korábban volt, tarthatatlan, túlságosan szétaprózott, az intézmények és a saját fenntartóik nem tudják, hogy hogyan működjék az a rendszer országosan, amit he lyi szinten fenntartani képtelenek, ezért az egészet központilag, az állam jótékony beavatkozása révén centralizálni kell. Most itt állunk 2012 őszén, és önök teljesen az ellenkezőjét mondják annak, mint amit durván másfél évvel ezelőtt ugyanezen falak köz ött állítottak. Teljesen mást mondanak - és ez egyébként az ország szerencséje , de a történeti áttekintésbe azért csak bele kell venni, hogy bizottsági ülésen és plenáris ülésen önök másfél évvel ezelőtt teljesen és totálisan más elképzeléssel rendelkezt ek a magyar kultúráról, ezen belül a magyar közművelődésről. Ha már az országról szó van, és mivel nem egy szakbizottság ülésén, hanem mégiscsak a magyar parlament épületében, az ország házában vagyunk, az ország egészét érintő folyamatokat érdemes vizsgál at tárgyává tenni. Elgondolkodtak már azon, hogy a magyar közélet, a magyar közigazgatás egy másik igen jelentős hálózatában, a magyar oktatásügyben pont az ellenkezőjét mondják és csinálják annak, mint amit ez a törvénymódosítás állít? Látják önök, hogy a z ország egészében, ahol azért mégiscsak ugyanaz a szülő járatja a gyermekét iskolába, mint aki majd remélhetőleg beíratja és
