Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
554 elviszi könyvtárba a gyermekét, esetleg ő maga is programokat látogat, hogy ebben az egész hálózatban, ebben a szövetben van egy i rány, amelyik azt mondja, hogy centralizálni és államosítani? (Göndör Istvánt a jegyzői székben Szilágyi Péter váltja fel.) Önök vak ló módjára majd’ háromezer magyar közoktatási intézményt államosítanak néhány héten belül, és az ország közigazgatásának eg y másik jelentős területén, a magyar kultúra és magyar közművelődés területén, megbontva a korábbi érvelésüket, ennek totális ellenkezőjét teszik. Ez utóbbiban igazuk van. Ez utóbbiban igazuk van, hogy történetesen az a fajta államosítás, amelyre kormánysz inten esküdnek, az államtitkár úr helyén ülő államtitkár asszony hetente és naponta fejti ki, hogy ez a kormány - nem az ő, a kormány – álláspontja: csak úgy lehet az országot megerősíteni, hogyha egy kézbe vonnak mindent, egy jó nagy intézmény majd irányí tja a magyar közoktatás minden intézményét Nagykanizsától Mátészalkáig - kinevezi az igazgatókat, ellenőrzi a tanárokat, előírja a tanterveket. És aztán itt van egy másik nagyonnagyon fontos része, szövete az országunknak és a közigazgatásnak, a magyar kö zművelődés rendszere, amelyben aztán teljesen és totálisan ellenkező irányt követnek. Mi az önök véleménye? Hogyan gondolkodnak? Akkor, amikor az államtitkár asszony ül abban a székben, amelyikben most az államtitkár úr - egy minisztériumhoz tartozó két ál lamtitkár , akkor melyik vélemény az önök véleménye az országról? A centralizáló, a nagy intézetbe mindent besuvasztó, vagy az, amelyik azt mondja, hogy helyben kell a döntéseket meghozni, megyei jogú városoknak fenntartóként ítél oda közművelődési intézm ényeket; ilyenről ma a magyar közigazgatás egy másik meghatározóan fontos területén bűn önöknek beszélni. Próbálják meg visszaadni a megyei jogú városoknak az iskoláikat! Egyikük álljon csak föl, és mondja, hogy ez így a helyes. (Horváth Zoltán közbeszól.) Nem igaz, van, aki föláll önök közül, van, aki; de egyébiránt az ország egészét mégsem lehet teljesen és totálisan kettészelve nézni! Hogyan lehet teljesen ellentétes irányban, módon, metódusban gondolkodni a magyar közoktatásról, és teljesen másként gond olkodni a magyar közművelődésről úgy, hogy egyébként korábbi véleményüket most áthágva, önök a centralizáció helyett a magyar közművelődésben, azt gondolom, hogy helyes irányt követnek. A második kérdéskör a finanszírozás ügye. A finanszírozás szerkezete, amely a magyar közművelődés jelenlegi helyzetét illeti, illetve az, ami a tervezetben szerepel, működhet jól. Ezt azért mondom, mert úgy gondolom, hogy kellő finanszírozás mellett ez a szerkezet képes a magyar közművelődés differenciált igényeit jól kielég íteni. Szerettem volna megvitatni ezt a költségvetési vitában önökkel, de éppen tegnap döntöttek arról, hogy ezt el fogják halasztani. (Horváth Zoltán: Erre van lehetőség!) Az a helyzet, hogy önök azért halasztják el a költségvetési vitát - egyébként nem a magyar kultúra és nem a magyar közművelődés igényei miatt , azért halasztják el, mert nem tudják biztosan állítani, hogy az a terv, amit néhány hónappal ezelőtt letettek asztalra, az ország és világ előtt kiállja a próbát, hogy nincse valóban egy féleze r milliárdos, 500 milliárdos lyuk ebben a költségvetésben, ezért nem vállalkoztak arra, hogy saját korábbi ütemtervüket tartják. Még mindig jobb, még mindig jobb, mint hogyha megszavazták volna tegnap, és aztán szinte a változtathatatlanság állapotában vag yunk. De mivel elhalasztották a költségvetési szavazást, és pontosan tudják, hogy azért halasztották el, mert saját miniszterük kérte önöktől, hogy túl korai ahhoz, hogy tudják tartani a szavukat, itt bizony a költségvetés vitája jelentősen fog érinteni, i lletve érinthet minden fontos tételt. Ezért azok a számok, amelyeket államtitkár úr mondott - legyenek igazak! , egyelőre nem úgy tűnik, mint hogyha kőbe vésettek lennének. Az egész környezet nem azt bizonyítja, hogy a kialakított szerkezethez a tartalom, az a struktúra, amit kialakítanak a magyar közművelődésben - mondom még egyszer, átfordítva saját másfél évvel korábbi véleményüket; tartalomnak most azt a tölteléket nevezem, amely tényszerűen a finanszírozás, a pénz , ezt tudnák tartani. Gondolom, nem azért tolják arrébb a költségvetést, mert minden készen van, elég pénz áll rendelkezésre, nem azért módosítják, mert úgy jó, ahogy
