Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
544 muzeális intézményeket az állam soha nem kívánta tul ajdonába venni s állami forrásokból közvetlenül támogatni sem. Ezzel ellenkező szemlélet érvényesült az 192030as évektől a Szovjetunióban, majd a létrejövő szocialista országokban az állam ezt a területet is központosította, az intézményeket tulajdonába vette, fenntartotta, finanszírozta. Kontinensünk legtöbb országa a múzeumügyet nem magánügynek, de nem is kizárólagosan államinak, hanem közügynek tekinti; az egyes intézmények tulajdonosa, fenntartója az állam, másoké a helyhatóság, de lehet az egyház, eg y egyesület, magánszemély is vagy az önkormányzatok. A finanszírozásban így több forrás létezik, ezek együttesen adják ki az intézmények működéséhez szükséges bevételeket. (12.50) Hazánkban, az 194963ig tartó időszakot leszámítva, a múzeumügyet közügynek tekintették. A tulajdonviszonyok már a XIX. század óta vegyesek voltak. A Magyar Nemzeti Múzeumot például az állam tartotta fenn, de a gyűjtemények többségét az 186070es évektől létrejövő társadalmi egyletek, múzeumegyesületek vagy magánszemélyek hozták létre. A XX. század elején ezek egy része helyhatósági, városi tulajdonba került, illetve maguk a törvényhatóságok is hoztak létre múzeumot. Ezt az állapotot jogilag az 1949/13. számú törvényerejű rendelet szüntette meg. Gyakorlatilag minden múzeum állami kézbe került, és a központi költségvetésből tartották fenn őket. Hallgatólagosan ugyan megmaradt egykét egyházi vagy magángyűjtemény, ám ezek múzeumi besorolást nem kaphattak. Az 1963/9. számú törvényerejű rendelet újabb komoly változást hozott: megszünt ette a tulajdonlás és fenntartás állami monopóliumát. Létrejöttek a tanácsi irányítású megyei múzeumi szervezetek. A szocialista diktatúra összeomlását követően a nagy, központi állami tulajdonú intézmények mellé ismét létrejöttek a megyei és városi, önkor mányzati, magán, egyházi és egyéb más múzeumok, amelyek finanszírozása is többcsatornássá vált; központi vagy önkormányzati költségvetés, pályázatok, saját fenntartói források és bevételek révén finanszírozták, finanszírozzuk ezeket az intézményeket. Az ön ök előtt fekvő törvényjavaslat éppen annak a törvénynek a megváltoztatását tűzte ki célul, amely törvény a rendszerváltozás utáni időszakban kialakult szerkezetet próbálta valamilyen módon leképezni. A múzeumi intézményrendszer jelentős része a diktatúra ö sszeomlását követő időszakban is a 19 megyei szervezetnél maradt, ezek fenntartása viszont egyre nagyobb terhet jelentett az önkormányzatoknak. Ennek két fontos oka volt. Egyrészt a megyék saját bevételei jelentősen csökkentek, mivel a szocialista kormányz at az illetékbeszedési jogot elvette a többségében fideszes vezetésű önkormányzatoktól a 2006os választásokat követően. A másik ok pedig az, hogy 2009ben megszüntették az önkormányzatok kulturális normatíváját, a szakmai szervezetek erőteljes tiltakozása ellenére, így jelentős mértékben csökkent a kulturális feladatok központi finanszírozása. Ezért 2011ben a konzervatív többségű parlament a megyék konszolidációjáról döntött, s így a megyei kulturális intézmények gyűjteményestülingatlanostul állami tulaj donba kerültek. A most előttünk fekvő törvényjavaslatban megfogalmazott változtatás lényege az, hogy a megyei múzeumok, megyei gyűjtőkörű feladataik változatlanul hagyása mellett, átkerülnek a megyeszékhely városok önkormányzatainak fenntartásába, míg a me gyei szervezetekhez tartozó, más városokban működő intézményeket az adott település önkormányzata veszi át. Az állam megőrzi e jelentős műtárgyállomány tulajdonjogát, és ezért nem vonul ki a finanszírozásból sem, ugyanakkor hangsúlyosan jelenhet meg az int ézményeknek helyt adó városok érdeke, erősíthetik saját törekvéseik megvalósítását kulturális vonzerejük növelésében. Áttérve a könyvtári terület történeti helyzetére, engedjék meg, hogy kiemeljem azt, hogy a megyei könyvtárakat a 204213/1952. miniszterta nácsi határozat hozta létre, bár már a XIX. században felvetődött a megyei, a városok közigazgatási határain, a helyben lakó polgárok ellátásán túllépő könyvtárak eszméje. Eleinte a nemzeti tudomány és kultúra művelése és színvonalának
