Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló, valamint az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke:
541 it t az idézésekről, hogy kinek a műveit mennyien idézik. A matematikában az átlagos idézettség 2, az idegtudományban 9. Tehát ha egy matematikust 200an idéznek, az éppen olyan jó, mintha egy idegtudóst 900an. Tehát óvatosnak kell lenni ezekkel a számokkal. Balczó képviselő úr jelezte, hogy el kell mennie; majd külön megbeszélem vele. Az biztos, hogy 47nál több szabályzatot módosítottunk az elmúlt négy évben. Az akadémiai törvény módosult, és számos olyan kérdés szabályozatlan volt az Akadémián, ami lehet, hogy az én szabályok iránti vonzalmam, de inkább az átláthatóság iránti igényem, hogy ezeket a szabályokat fektessük le. Az, hogy ezeket a szabályzatokat meg kellene tanulnia valakinek, valami félreértés lehet. Én magam sosem gondoltam, hogy ezeket a szabá lyokat valakinek meg kellene tanulni. Azért van az írásbeliség, hogy a szabályokat meg tudjuk nézni, ha valamiben nem vagyunk biztosak. Ugyanakkor szabályokra szükség van. Úgy gondolom, nem elég hatékony a felhasználás - Szilágyi Lászlónak mondom - az euró pai uniós pénzek esetében. Itt mind az intézményeknek, mind a pályázatokat elbíráló szervezetnek van tennivalója. Azt gondolom, közös felelősség az, hogy ezeket az összegeket, amelyek nagyon nagy összegek ma Magyarországon, a lehető leghatékonyabban haszná ljuk föl, hatékonyan pedig akkor tudjuk fölhasználni, ha biztosítunk elég időt magunknak arra, hogy megnézzük, mik azok a kutatások, amelyeket támogatunk. Szávay István képviselő úr fölvetette a magyarszerb vegyes bizottság kérdését, és azt, hogy miben le het gondolkodni és miben nem. Mindenben lehet gondolkodni, képviselő úr, senkinek nincs a pozíciója odabetonozva. A bizottság munkájával változatlanul nem vagyok elégedett, ezt jeleztem. Ékes Ilonától megkaptam azokat az iratokat, amelyeket ön is, Ékes kép viselő asszony is kifogásolt. Elnök úrnak ezeket jeleztem. A megoldást, úgy látom, még inkább saját kezembe kell venni, ezért a szerb akadémia elnökével 24én találkozom, ahol fölvetem ennek a bizottsági munka felgyorsításának a kérdését. Arra vonatkozóan, hogy milyen döntést hozok a bizottság összetételét illetően, a szerb akadémia elnökével, illetve Glatz elnök úrral való tárgyalás után fogom meghozni ezt a döntést. A képviselő úr által említett kitételeket, idézeteket kommentálni azért nem kívánom, mert nem tudom, hogy pontosan milyen környezetben hangzottak el. Glatz Ferenc elődöm föltehetően nem fog megsértődni azért, amikor olvassa majd a jegyzőkönyvben - aligha hiszem, hogy figyelné most a parlament munkáját , hogy ő szeret, mondjuk úgy, úgy fogalmaz ni, amire odafigyelnek. Az én ízlésemnek ez a fogalmazás nem mindig felel meg. Hogy egyegy előadásban milyen kifejezéseket használ és milyen kontextusban használja ezeket, természetesen ebben az értelemben nem vagyok az ő főnöke, mindenki egy előadásban a szólásszabadság keretein belül azt mond, amit akar. Ugyanakkor bizottsági elnökként természetesen oda kell figyelni arra, hogy pontosan fogalmazzon. Az a kérdés, amit fölvetett, nagyon érdekes és fontos kérdés is, hogy szeretné látni az intézetek konkrét munkáját. Ez azért nincs benne a kétévenkénti beszámolóban, mert ezt az Akadémia elnöke minden évben megteszi a közgyűlésen. Egy, az intézetek munkáját bemutató anyag készül, ez az anyag nyilvános, ott van az Akadémia honlapján. 2008 óta az Akadémián minde n egyes határozat, minden egyes közgyűlési hozzászólás dokumentálva van. Megfontolandó, hogy ezt mint függeléket hozzáfűzzüke a jelentéshez. Ugyanakkor a jelentés akkor elég vastag lesz, és azt a veszélyt hordozza, hogy a kutatók a szakterület specialitás ainak megfelelően fogalmaznak, és nem lesz eléggé közérthető. De a fölvetése jogos, megfontolandónak tartom. Hogy a kutatóhálózat átalakítása szakmailag indokolatlan lett volna, azt viszont nem hiszem. Értem, hogy képviselő úr itt megemlített egy intézetet , amely intézet igazgatója hozzám is jár panaszkodni az átalakítás miatt. De az azért mégis csak lehetetlen dolog, hogy egy 20 fős kutatóintézetet pontosan ugyanolyan államigazgatási módon irányítsanak, mint egy, mondjuk, 30 ezer hallgatós egyetemet. Mert egy 20 fős kutatóintézetnek pontosan ugyanaz volt az államigazgatási státusa, mint mondjuk, az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek. Most létrejöttek olyan méretű intézetek, amelyben az igazgatónak vagy főigazgatónak lehet irányítási feladata, a korábbi intéze tek
