Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló, valamint az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke:
540 tagjainak nagy része egyetemen oktat. Az Akadémia költségvetésében van több olyan rész, amely a felsőoktatás munkáját segíti. Ilyen az OTKA, ily en a Lendületprogram, amelyet 2011ben kiterjesztettünk az egyetemekre. Ez egy olyan program volt, amit az Akadémia saját költségvetéséből… Magyarul, minden intézettől elvettem valamennyit; végül is a költségvetés összeállításáért az elnök felelős, úgyhog y engedjék meg, hogy egyes szám első személyben beszéljek. Minden intézet költségvetéséből elvettem valamennyit, és létrejött ez a program, majd 2010ben ezt megismételtük. Ezek az összegek összeadódnak. Tehát nem arról van szó, hogy egy évben 500 millió f orint, és aztán a következő évben semmi. Ez megy tovább öt évig. Ilyen módon most már az Akadémia 2013as költségvetésében - Ágh Péternek mondom - közel 3 milliárd forint áll rendelkezésre erre a programra, tehát közel 3 milliárd forint áll rendelkezésre, hiszen az az 500 millió, majd 600, majd 1,2, és a költségvetésben most előirányzott plusz 600 millió forint mintegy 3 milliárd forintot tesz ki. Hiller képviselő úr, az Akadémia mindig törekedett a korrekt és kiegyensúlyozott viszonyra a mindenkori magyar kormánnyal. Az Akadémia nem a nemzettől, hanem a pártpolitikától független. Az Akadémia mindent megtett azért, hogy azokban a kérdésekben, amiben kompetens, amiben közre tud működni a magyar közélet, a magyar közállapotok javítása érdekében, ezt megtettük, és a későbbiekben is meg fogjuk tenni. Michl képviselő úr részletesen elemezte a javaslatokat, a külföldi kapcsolatrendszert. Igen, a Magyar Tudományos Akadémia, mint az a tudományban teljesen természetes, nagyon kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, és hogyha megrendezünk egy tudományos világfórumot Magyarországon, és innen a tudományos élet vezetői közül mintegy hathétszázan úgy mennek el, hogy Magyarországról pozitív képpel távoznak, azt gondolom, hogy az Magyarországnak nagyonnagyon sokat jelent. (12.30) A következő felszólaló Balczó Zoltán volt, helyesen mondta; azt gondolom, a személyi feltételek legalább olyan fontosak, mint a pénzügyi feltételek. Ezért is tartom nagyon fontosnak azt, hogy a kiválasztás a lehető legszigorúbb legyen , ugyanakkor stabil finanszírozást biztosítsunk. Ezt a beszámolóban is elmondom, most is hangsúlyozom, hogy az nem megoldás, hogy egy évre, akár egészen magas ösztöndíjat is biztosítunk valakinek, a következő évben pedig elengedjük a kezét. Itt a 30as, 40es éveikben járó, kiemelkedő kutatókról van szó, akik azt akarják, hogy Magyarországon dolgozhassanak, de a jövőjük biztosítva legyen, a gyerekeiket, a családjukat jövőre is el tudják tartani. A Lendületprogramnak éppen az az erőssége, hogy biztos jövőt vetít eléjük. Természetesen öt évre adjuk először. Amennyiben a várakozások teljesülnek, akkor ez az intézetek esetében beépül a programba. Az európai uniós pénzekről is említést tett Balczó Zoltán. Itt kétféle támogatásról kell beszélnünk. Az egyik a magy arországi NFÜ által elosztott támogatás, a másik az Európai Uniónak például az Európai Kutatási Tanácsa által elosztott pénzek. Itt semmi más nem számít, csak a kiválóság. Nekünk tehát mindent meg kell tennünk azért, hogy a legkiválóbb kutatókat vagy közül ük sokat Magyarországra hozzunk, mert csak akkor tudunk elnyerni ezen az ágon vagy ezen a csatornán támogatásokat. Itt tehát részben a magyarországi támogatásokat kell világossá, átláthatóvá, értékalapúvá tenni, másrészt meg kell erősítenünk mind az egyete meket, mind a kutatói hálózatot abban az értelemben, hogy legyenek olyanok, akik az európai színtéren versenyképesek. Valóban vannak olyan nemzeti célok, amelyeket figyelembe kell vennünk a kutatás támogatásánál; soha nem gondoltam természetesen azt, hogy a magyar irodalomra vonatkozó kutatásokat, mondjuk, Kosztolányikutatásokat valahol másutt majd megcsinálják, és azt ugyanolyan mércével mérjük, a hivatkozásokat és egyebeket, mint mondjuk, az idegtudományi kutatásoknál. Ugyanakkor az eredmények mérését mi ndenütt meg kell valósítanunk, mert egyébként nem tudunk különbséget tenni az igazán értékes kutatás és a kevésbé értékes kutatás között. Itt az értékelésnek tudományterületenként más szabályai vannak. Egy példával hadd világítsam ezt meg. Sok szó esett
