Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló, valamint az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
530 BScképzésre és az azon továbblépő MScre valóban ol yan diákok kerüljenek, akik a végzésüket követően alkalmasak arra a minőségi továbblépésre, amiből a kutatói bázis személyileg felfrissülhet. A KSH adatai szerint a kutatásfejlesztés GDPhez viszonyított aránya 1 százalék körül változgat, az egyik évben 1 ,15, 2010ben 1,14 volt, tehát jelentős előrelépés nincs. Annak idején az első Orbánkormány a saját ciklusa végére 1,5 százalékot tűzött ki, de ettől bizony még most is nagyon messze vagyunk. A K+F ráfordítás az egyetemek és főiskolák keretei közötti kuta tóhelyeknél sajnos csökkent. Látszólag örömteli, hogy a vállalati kutatóhelyeknél több mint a kétszeresére emelkedett, de sajnos itt is döntően ez állami költségvetésből származó bevétel. Tehát egy kicsit félrevezető, hogy íme, a vállalkozói szféra ma már milyen innovatív; nem, adott esetben az állami források sikeres felhasználásáról van szó. (11.40) Elnök úr a beszámolójában érthető módon meghatározónak tekinti az OTKA, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram költségvetésének az alakulását. Ha csak 20 10ig megyünk, akkor ez meglehetősen szomorú, mert 2002ben még a GDP 0,4 százalékát kapta az OTKA költségvetése, tételesen 6,8 milliárd forintot akkori forintban, míg 2010re ez 5,4 milliárdra, illetőleg 0,2 százalékra csökkent. Örömteli, hogy utána volt egy növekedés, de ez a növekedés most újólag stagnál, ugyanúgy, ahogyan az MTA teljes költségvetése. Ha most előre is tekintünk a következő évre, azt mondanám, hogy minimális mértékben nominálisan is csökkenni fog. Tehát ez a finanszírozás még mindig messz e van attól, hogy annak a szellemi bázisnak az itt tartását megtegye, amire az Akadémia törekszik, többek között a Lendületprogrammal. Célszerű külön kitérni az európai uniós lehetőségekre, pályázati pénzekre, és egyetértünk a megállapítással, mely szerin t 2004 óta, amióta EUtagország vagyunk, nem elég céltudatosan és nem elég hatékonyan használtuk föl a kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordítható megnövekedett forrásokat. Bizony ebben van egy nagyon lényeges megállapítás, amit figyelembe kell vennü nk, hogy elegendőe az, hogy megpróbálunk ezekre az EUs pénzekre pályázni, és azt mondani, hogy ha nem jutsz elég pénzhez, akkor nem pályáztál ügyesen, mert még ha ügyesen pályázik is ez az ország, és több forráshoz jut, tudomásul kell venni, hogy ezek a célok sokszor nem esnek egybe azzal a legfontosabb magyar nemzeti kutatási stratégiai célokkal, amit művelni kellene, hanem állandóan alkalmazkodni kell az EU által változó módon megjelölt kutatásifejlesztési célokhoz. Nyilván ezért van szükség olyan K+F stratégiára, amelyik a nemzeti célokat helyezi előtérbe, és lehetőleg ide próbálja becsatornázni az EUforrásokat is. Hogy létezike az, ami olyan szépen fogalmazott, hogy az EUn belül centrumországok és perifériaországok vagy újonnan bekerültek, az adato k erre világos választ adnak, ugyanis a hetes kutatási keretprogramban, amely a legnagyobb forrás az EUn belül a kutatásokra, a szerződési összegeket tekintve - most a végét mondom - a 1512 ország, a 15 régi fejlett ország és a 12 bekerült, ez a 12 beker ült ország a teljes összegnek a 4,5 százalékát kapja. Vagyis ez is azt igazolja, hogy sajnálatos módon olyan feltételek alakultak ki az Európai Unióban, hogy a különbségek nemhogy csökkennének, hanem nőnek az újonnan bekerültek és a régiek között, és az eu rópai fejlesztéspolitikának az a prioritása, hogy a nagy és erős gazdaságok versenyképességi előnyét akarja mindenáron fönntartani, ehhez tartozik önmagában a források ilyen elosztása, és még tegyük hozzá, a kisebb országokból történő agyelszívás. Ha most külön Magyarországról beszélünk a legfontosabb hetes kutatási keretprogram tekintetében, és nyilván az egy lakosra jutó összegeket nézzük, akkor Magyarország a 24. helyen szerepel. Tehát ez azt jelenti, hogy nem lehet azt mondani, hogy íme, itt van, pályáz zatok, itt vannak az EUpénzek. Nem! A magyar stratégiának világosan a nemzeti célok érdekében hazai forrásokat kell biztosítania. A tudománypolitikai irányításról csak annyit hadd mondjak el, ahogy azt tartalmazza a beszámoló, hogy rendkívüli módon van sz éttagolva. Persze, lehet azt mondani, hogy több területen célszerű bizonyos feladatokat szétválasztva irányítani, de mi kissé úgy érezzük, hogy a sok bába között elvész a gyerek. A Jobbik meggyőződése, hogy nem ezekre a mamutminisztériumokra lett
