Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló, valamint az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
521 foglalkoztattak főállású tudományos kutatókat. Azt gondolom, hogy éppen ideje volt ebből a szempontból ott is alaposan körülnézni és rendet tenni. Ugyanakkor pozitívum is volt természetesen a vizsgált két esztendőben, hiszen emelkedett a hazai kutatóhelyek, illetve a kutatásban és fejlesztésben foglalkoztatottak száma. Az ezer foglalkoztatottra jutó kutatói létszám 2008ban még 4,8 fő volt, ez a mutató 2009ben 5,3re, 2010ben 5,6re nőtt; a növekedés a vállalati szférában történt elsősorban. Az állami költségvetési szféra kutatásifejlesztési létszáma alig változott, tehát ebbe bele kell érteni az Akadémiát, a felsőoktatást, az állami kutatóintézeti hálózatot. A tudomány j övőjét az alapkutatások vagy felfedező kutatások jelentik, ahogyan ezt az elnök is mondotta, és ennek a finanszírozása alapvetően állami feladat. Ennek mértékét alapvetően két tényező határozza meg: gazdasági és pénzügyi lehetőségek, ahogy minden másét is, és természetesen az a fajta politikai akarat, hozzáállás, hogy hogyan viszonyul az aktuális kormány, az aktuális parlamenti többség a tudomány kérdéséhez és annak a fontosságához. Talán a most tárgyalt jelentés elkészültének és benyújtásának is szerepe le hetett vagy szerepe volt abban, hogy a 2012. évben közel 8 milliárdra növekedett az OTKA forrása, tehát az alapkutatások finanszírozása ebből a szempontból kedvező pályára állt. Nem állítom természetesen, hogy ez elég, de mindenesetre a korábbi időszakhoz képest az elmozdulás iránya mindenképpen pozitív. Az alapkutatások eredményeit szakfolyóiratokban teszik közzé, ez elég régóta így van a tudományban. Az, hogy a szakfolyóiratok egyébként nyomtatottak vagy elektronikusak, technikai részletkérdés. 2010ben a z így megjelent tudományos cikkek száma meghaladta a 29 ezret, ezen belül 2009hez képest mintegy 10 százalékkal csökkent a magyar nyelvű publikációk aránya, az idegen nyelvűeké pedig 8,8 százalékkal nőtt. (10.50) Ez azt jelzi, hogy a minőségi kritériumok erőteljesebb központba állításával egyidejűleg a kutatói publikációs tevékenységben is egyre inkább előtérbe kerül a nemzetközi megmérettetés. A beszámoló azonban joggal hívja föl a figyelmet arra, hogy elégedettségről, arról, hogy nyugodtan hátradőljünk a karosszékben, szó sem lehet, mert más országokban ezzel összehasonlítva még erőteljesebb volt ez a fajta növekedés. Magyarán, a nemzetközi publikációk száma máshol, a környező országokban még nagyobb arányú volt. Ugyanakkor pozitív fejlemény, hogy a magya r kutatók által írt tanulmányok idézettsége a világátlaghoz képest meg növekvő tendenciát mutat. Az idézettség már 2009ben 30 százalékkal haladta meg a világátlagot. Persze arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy önmagában csak az idézettség nem feltétlenü l egyegy tudományos eredmény megfellebbezhetetlen mércéje. Számos tudományterületet lehetne említeni, ahol a nagyfokú idézettséget elő lehet idézni azzal is, hogyha valaki kapitális butaságot mond, és ennek megfelelően azt fogják idézni, hogy a világ véle tlenül se mondjon valami hasonlót. Tehát matematikailag az idézettség önmagában nem mérce, de természetesen a tudomány teljesítményeinek a megállapításánál számos egyéb kritérium is van, ami ezt a fajta csapdahelyzetet vagy zsákutcát el tudja kerülni. A ne mzetközi tudományos publikációk túlnyomó többségét Magyarországon, ahogy elnök úr említette és a beszámoló is tartalmazza, a Tudományos Akadémia kutatóintézetei produkálják és néhány egyetem. Ez azt mutatja, hogy az alapkutatás lényegében mérhető arányban itt folyik, ezeken a helyszíneken. Az alapkutatásokra támaszkodnak az alkalmazott kutatások vagy célzott kutatások. Ezek eredményei többnyire szabadalom formájában öltenek testet. A magyarországi szabadalmi bejelentések száma 2005től nézve vagy áttekintve némi ingadozással átlagosan évi 700 körüli értéket mutat. Természetesen ez nem egyenletes, vannak ingadozások, hektikus kilengések. 2009hez képest például, amikor 756 szabadalmi bejelentés történt, 2010ben 646ra került sor. Tehát itt van egy jelentős v isszaesés. Ebből azonban olyan következtetést levonni, hogy egy leszálló pályára került ez a tevékenység, nem szabad, hiszen a korábbi évek is azt mutatták, hogy ez egy elég ingadozó képet mutató függvény.
