Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló, valamint az MTA munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről 2009-2010 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
522 Ugyanakkor arról is érdemes szót ejteni, ami a mag yar tudomány rangját, súlyát, nemzetközi tekintélyét mutatja, hogy magyar kutatók olyan nemzetközi elismerésekben részesültek, amelyek az adott tudományterületen lényegében - nem tudom, hogy ez túlzás vagy nem túlzás, de talán megkockáztatom - a Nobeldíjj al többékevésbé azonos rangnak számítanak, hiszen az Abeldíj a matematikában egyértelműen egy ilyennek minősül. 20092010ben jelentős tudományos eredmények születtek szinte minden tudományterületen, ahogy a beszámolóból kiderül. A magyar természettudomá ny, illetve a magyar természettudósok elismertségét is jelzi, hogy 2009ben született egy olyan döntés, amely szerint Magyarországon, Szegeden valósul meg az európai összefogással létrehozandó nagy energiájú szuperlézer, rövidítve az ELI, amely a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma által javasolt nagy kutatási infrastruktúraprojektek egyike. Ez a világon jelenleg létező lézereknél ezerszer nagyobb teljesítménysűrűségű, alap- és alkalmazott kutatásokat szolgáló berendezés. Ugyancsak a magyar tudomány nemzetközi tekintélyét mutatja a hazánkban megrendezett nagy jelentőségű tudományos rendezvények nagy száma a beszámolási időszak két éve alatt. A beszámoló szerint 912 angol nyelvű tudományos konferencia volt Magyarországon, és akkor a többi, nem angol nyelvű konferenciáról még nem is beszéltünk. Történt egyébként mindez úgy, hogy a 20092010es évek tudománypolitikája egyáltalán nem volt kedvező a tudományos fejlődésnek és a tudományos kutatásnak. A kutatásfejlesztés és innováció kormányzati irá nyítórendszere két év alatt többször is átalakult. Csak emlékeztetőül, 2009 tavaszán megszűnt az egy évig fennálló K+Fért felelős tárca nélküli miniszteri funkció, és ez a terület közel fél évig irányítás nélkül maradt. A 2009 februárjában elfogadott korm ányzati tudománytechnológiai és innovációpolitikai stratégia a Bajnaikormány megalakulásával le is került a napirendről. 2009 őszén létrejött ugyan a Kutatási és Tudománypolitikai Tanács, amelynek csak egy ülése volt, majd a 2010es választásokat követően ez is megszűnt. A hivatalba lépő polgári kormány 2010 júliusától a Nefmi, illetőleg most már a jogutódja feladatkörébe utalta a tudománypolitikát. Ennek koordinálásáért pedig a közigazgatási és igazságügyi miniszter lett a felelős, és ugyancsak ő felel a 2010 végén létrejött Nemzeti Kutatási, Innovációs és Tudománypolitikai Tanács működéséért is. Ennek a tanácsnak a társelnöke a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Ez a testület mond véleményt a tudományos kutatással, fejlesztéssel, innovációval kapcsolatos kérdésekről, jelentős projektekről, finanszírozás szerkezetéről, mértékéről, az Innovációs Alap programstratégiájáról. Tehát gyakorlatilag az látszik kibontakozni, körvonalazódni, éppen a jelentésben is megfogalmazott kritikák alapján, hogy kialakulóban va n egy egységes tudománypolitikai stratégia, egységesen kezelt tudománypolitika, és azt kell elmondanunk, hogy korábban a kormányzati politika soha ilyen mélységig nem foglalkozott a tudomány kérdéseivel. Én azt gondolom, hogy ez helyes és jó irány, és ezt továbbiakban is folytatni kell. A 2010. évi választásig a nagy pályázati rendszerek forráselosztásához nem volt megfelelő tudománypolitikai stratégia. Az új kormány a rendszer teljes felülvizsgálatát rendelte el, és 2010 nyarán leállította az NKTHprojekte k kifizetéseit. 20092010 folyamán a K+Fforrások jelentős része semmilyen formában meg nem térülő fejlesztésekre fordítódott. Szó volt az elnök úr szóbeli beszámolójában, expozéjában is az úgynevezett 7. keretprogram eredményeiről, az abban pályázó magyar “eredményekről”, tehát magyarán, itt bizony lenne mit bőven keresnünk, mert egyáltalán nem bizonyultunk ott sikeresnek. De ha csak az egyetemi TIOPpályázatok dolgát nézzük, azt kell mondanunk, hogy közel 100 milliárd forint került a felsőoktatási intézmé nyekhez, ezekből lényegében új épületek sokasága készült el majd’ mindenhol. Műszeres infrastruktúrából pedig mind a mai napig egy csomó helyen hiány van. Lényegében fizikai értelemben bővítettük a kapacitások terét, de annak minőségét, mélységét lényegébe n figyelmen kívül hagytuk. A 20092010es évek tanulsága erről szól.
