Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
508 gazdaságához, ezért nagyon helyes, ha Magyarország él azzal a lehetőséggel, hogy egy biztonsági hálót szerezzen ebben az időszakban. Magyarország képes finanszírozni az álla madósságot. Sokkhatások esetében azonban egy olyan biztonsági háló, amit az Európai Unió és az IMF tud nyújtani, nagyon hasznos lehet. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisz telt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pálffy István KDNPs képviselő úr: “Magyarország válaszút előtt” címmel. Öné a szó, képviselő úr. PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tis ztelt Ház! Az ember már azt hinné, hogy azon a politikai vitanapon van, amelyet tegnap uniós témában a Jobbik kezdeményezett, de hát aktuális dolgokról van szó. Így is van ez rendjén, mert sorsdöntő volt az elmúlt hét Európa jövője szempontjából, és nyilvá n sorsdöntőek, meghatározóak lesznek a következő hetek Magyarország jövőjére nézve is. Az események ismertek, elhangzott már itt a Házban többször is: a német alkotmánybíróság döntése a pénzügyi paktumhoz és a stabilitási szerződéshez való hozzájárulásró l; és az Európai Bizottság elnökének az a bejelentése, amely egyértelműen meghirdette a “több Európát”, vagyis egy föderatív alapú politikai és gazdasági unió irányába visz az út, vagy látszik vinni az út. Igen, évekbe telt, tisztelt képviselőtársaim, amíg a Bizottság kimondta, hogy az Unió válaszút elé érkezett. És hogy melyik lehetséges irányba menjünk tovább, ahhoz nyilván meg kell vizsgálni előbb azt, hogy milyen úton jutottunk ide, hol tévedtünk el, mi vezetett ehhez a helyzethez. És figyeljük meg a vá lság kulcsszavait ebben az esetben, a legtöbbet emlegetetteket: euró, fiskális, monetáris stabilitás, költségvetés, bankunió, vagyis pénz, pénz, pénz, és negyedszer is csak pénz, holott az Unió alapvetően a szabadság ethoszára épült, a négy szabadság elvér e: a tőke, az áru, a szolgáltatás és a polgár és az ember szabadságának elvére. Ebben még szerepelt az ember, akkor még megvoltak a közös európaiságnak ezek az alapértékei. Ekkor még megvoltak az európai keresztény gyökerek. Az ember volt a középpontban, d e hát tudjuk azóta, az Unió alapdokumentuma már nem tartalmazza a kereszténységre való utalást, és az emberi, a kulturális szempontok háttérbe kerülnek, kizárólag a pénz diktál. A válság pénzügyi természetűnek látszik tehát, de hát sokkal inkább a közjót, azt a fajta prudens gazdálkodást, a közösségi szolidaritást veszi semmibe, amelyek itt az alapértékek. Ez vezet az euró, az eurózóna és alapvetően az Unió eddigi legmélyebb válságához. Hogyha a lehetséges forgatókönyveket vizionáljuk, akkor vannak olyanok, hogy, távozzanak a görögök, menjenek a németek, oldják meg, próbálják megoldani a jelenlegi szerkezetben az Unió fundamentális gondjait, vagy pedig a 17, eurót használó ország valamilyen szorosabb integráció keretében próbálja ezt megtenni. Az eddigi vála szok, lehetőségek, a kilépések abszurditása, illetve az, hogy két év alatt sem sikerült a jelenlegi szerkezetben megoldást találni, a legvalószínűbb forgatókönyvnek ezt a bizonyos euróuniót vizionálják. És hogy mikor? Hát nyilván nagyon gyorsan, sürgősen, hiszen látszik, hogy az Európai Bizottság most eltökélt, akár már az októberi csúcson fel fognak pörögni az események. Kérdés, hogy valóban mi lehet Magyarország eminens érdeke ebben a helyzetben. A kormánynak nyilván egy új európolitikai stratégiát kell t alálnia, fogalmaznia. Mindenkinek megvan a házi feladata, ahogy Cséfalvay államtitkár úr mondotta, de az is Magyarország érdeke, hogy mi magunk, parlamenti pártok is elvégezzük ezt a házi feladatot, a pártok támogassák egy nemzeti minimum alapján a kormány lépéseit. Most ugyanis a politikai stabilitás a legfontosabb Magyarország számára. A szocialisták alapvetően euró- és Európapártiak, de éppen a csatlakozás előtt ők adtak fel a legtöbbet a magyar érdekekből. A Jobbik mindig a kilépést emlegeti. Sokszor e lmondtuk már, hogy
