Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
509 ez a kereskedelem és a forint, gyakorlatilag az ország azonnali összeomlásával járna. Az LMP pedig mindig a zöld Európát emlegeti, de hát azt hiszem, hogy ez nem az a perc. Viszont mondhatják önök, hogy a KDNP ilyenkor mindig a keresztén y Európát emlegeti. Igen, pont az előbb kifejtett okokból, logika mentén most is azt mondjuk, hogy ez a megfelelő perc. Most sem mulasztjuk el, hogy emlékeztessünk Robert Schuman híres mondására: “Európa jövője vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” És úgy látszik, hogy ez a jövendölés most valóban aktuálisabb, mint eddig bármikor, ezért arra az útra kell rátérni, vagy ha úgy tetszik: visszatérni. (9.50) Arra az útra, tisztelt képviselőtársaim, amelyiken elérhető egy erősebb Európa, amely viszont úgy több, h ogy nem vesz el a nemzetállamoktól, ha nem tud adni érte valamit cserébe, és amely visszatér a keresztény gyökerekhez, a szolidaritás, a szabadság és a közjó alapvető társadalmi értékeihez. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Martonyi János külügyminiszter úr kíván válaszolni az elhangzottakra. DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetértek képviselő úrral, Magyarország valóban n agyon fontos döntések előtt áll. Én azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy ezeket a döntéseket higgadtan, mindenféle elhamarkodottság nélkül, a nemzeti érdekek alapján és a lehetséges legszélesebb nemzeti egyetértéssel kell majd meghoznunk. Abban is egyeté rtünk, hogy az Európai Unió, Európa - ha úgy tetszik - válságban van, a válság krízist jelent, tehát fordulópontot, nem véletlenül vitatkozunk, vitatkoznak évek óta arról, hogy akkor ebből a fordulópontból merre is vezet az út. Itt is abból kell kiindulnun k, hogy mi az alapvető magyar érdek. Mi egy erős, egy egységes, egy szolidáris és értékalapú Európában vagyunk érdekeltek. Mi elfogadjuk azt, hogy ehhez szükséges, éspedig sürgősen szükséges, vagy szükséges lett volna korábban is az eurózóna stabilitásának a megteremtése. Nem akarjuk ezt akadályozni, segíteni akarjuk, de minden körülmények között el akarunk kerülni egy olyan helyzetet, amelyben Európa kettéhasad, sőt egy olyan Európát, amelyben a tagállamoknak különböző osztályai, különböző szintjei vannak; ez semmi esetre sem lehet a mi érdekünk. Két nagyon fontos előfeltétel: az egyik az, hogy szükség van hosszú távú gondolkodásra, és úgy van szükség hosszú távú gondolkodásra, hogy közben az azonnal megoldandó rövid távú gondjainkkal is foglalkozzunk; a ke ttő között kell összhangot teremteni. Sok mindent másként kell csinálnunk, ebben azt hiszem, ma már egyre szélesebb egyetértés van. Ez a másként azt is jelenti, hogy vissza kell menni a gyökerekhez, vissza kell menni Európa lelkéhez, vissza kell menni az a lapvető értékekhez, függetlenül attól, hogy ezek konkrétan meg vannake nevezve abban a bizonyos alapszerződésben, vagy nincsenek. Azt is, igen, fontolóra kell venni, hogy ha a krízisből a kiút nem a szétforgácsolódás, a széttöredezés, a fragmentáció irány ába vezet, hanem egy egységesebb Európa irányába, akkor lehetséges, hogy valóban hozzá kell nyúlni az alapszerződésekhez. Persze, ennek lesznek nagyon fontos formális jogi feltételei - konvent, 27 ratifikáció és így tovább , de vannak tartalmi feltételei is, és ezeket, én azt hiszem, hogy már most, a gondolkodásnak ebben a korai szakaszában érdemes leszögezni. Az egyik ilyen nagyon fontos feltétel az, hogy tiszteletben kell tartani továbbra is az átruházott hatáskörök elvét, tehát csak az kerülhet uniós ha táskörbe, amit a tagállamok átruháznak, ráruháznak az Unióra. A másik, ezzel összefüggő, nagyon fontos tétel, és talán képviselő úrnak ezt nem kell külön mondanom - párthátterére tekintettel , az a szubszidiaritás. A döntéseket ott kell meghozni, a
