Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 18 (219. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GYŐRI ENIKŐ külügyminisztériumi államtitkár:
499 s zámunkra. Ekkor a hangsúly a csatlakozási tárgyalások parlamenti ellenőrzésére helyeződött át. A 2000 szeptemberében elfogadott hatpárti nyilatkozat nemcsak egyfajta konszenzust demonstrált, de bizottságunkra is új feladatokat testált. Ebből a korszakból s zeretném kiemelni, hogy tagjai közül többen tevékenyen vettek részt az alkotmányos szerződést létrehozó európai konvent munkájában. Itthon pedig emlékezetes marad számunkra az a népszerűsítő kampány vagy roadshow, amit az akkori kormány mulasztása helyett 2002 őszén bizottságunk szervezett meg, mintegy előkészítve a majdani sikeres uniós népszavazást. A bizottság életének negyedik korszaka az interim időszak, a tárgyalások bezárásától átmenetet képzett a teljes jogú tagság felé. Számunkra ekkor a legfontos abb feladat az Országgyűlés uniós szerepéről szóló törvény elfogadása volt, és a sikeres népszavazás után 24 magyar képviselő immáron megfigyelőként vehetett részt az Európai Parlament munkájában, számosan közülük ma is az Európai Parlament megbecsült képv iselői. Bizottságunk történetének utolsó szakasza az uniós tagságunkkal kezdődött, amikor is a parlament elfogadta az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködését szabályozó 2004. évi LIII. törvényt. E törvény felhatalmazása ala pján bizottságunk kivételezett státust kapott, tudniillik a plenáris ülés helyett folytatja le bizottságunk a kormány ellenőrzését az általa képviselt tárgyalási álláspontokról. Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés a 2004es uniós tagságunk előtt több mint e gy évtizeddel hozta létre az integrációs bizottságát, KözépEurópában elsőként, amely szakértelmével és elkötelezettségével egyfajta katalizátorként segítette hazánk uniós célkitűzéseit. Azt gondolom, tisztelt elnök úr, minden szerénytelenség nélkül, hogy erre nyugodt szívvel lehetünk büszkék, hiszen a nagy alapító országok, például Németország, Franciaország parlamentjei az Európai Közösségek megalakulása után csak évtizedekkel később alapították meg saját bizottságaikat. Végül, tisztelt elnök úr, a bizott ság alapító elnökeként is szeretnék megemlékezni a bizottság későbbi elnökeiről, megköszönve munkájukat Orbán Viktornak, Szájer Józsefnek, SzentIványi Istvánnak, Eörsi Mátyásnak. Az ő munkájuk és valamennyi bizottsági tag elkötelezettségei az elmúlt két é vtizedben hozzájárultak bizottságunk sikeres működéséhez. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból. - Karácsony Gergely tapsol.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében megadom a szót Győri Eni kő államtitkár asszonynak. GYŐRI ENIKŐ külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Bizottsági Elnök Úr! Először is szeretném megköszönni önnek, hogy nem feledkezett meg erről az évfordulóról. Itt a napi rohanásban haj lamosak vagyunk arra, hogy ezekről ne ejtsünk szót, márpedig érdemes, és azt is említsük meg, hogy bizony ön volt az, aki húsz évvel ezelőtt elérte, hogy létrejöjjön ez a bizottság, amely, ahogy ön is említette, igen nagy átalakuláson ment át az elmúlt hús z év során, de hát Magyarország és az Európai Unió kapcsolatai is igen jelentősen átalakultak. Abban a - mondjuk - hőskorban még a társulási megállapodás miatt kellett küzdeni, annak ratifikálását segítették elő a parlamenti képviselők, pártállásra való te kintet nélkül. Azt gondolom, hogy nagyon fontos volt az, hogy a mindenkori magyar kormányt az Országgyűlés mindig húsz év alatt ellenőrizte, és elnök úrnak köszönhető, hogy KeletKözépEurópában a Magyar Országgyűlés volt az első parlament, amely létrehozo tt ilyen bizottságot, tehát a parlament a szemét első perctől az integrációs ügyeken tartotta. Az európai uniós ügyek bizottsága tehát tényező lett, és én kívánom, hogy ez mindig maradjon így, és javaslom, hogy a képviselők éljenek folyamatosan a demokrati kus ellenőrzés jogával és lehetőségével.
