Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. december 4 (246. szám) - „Az Országgyűlés tűzze napirendjére a szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz vízgazdálkodási megoldásainak megvitatását” című országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (Jakab István): - DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz):
4624 A kisebbnagyobb szünetekkel, de folyamatosan végrehajtott, azonban nem egységes árvízvédelmi és folyószabályozási beavatkozások ellenére még a múlt század közepén is a szigetközi táj arculatát, az ott lejátszódó morfológiai vált ozásokat alapvetően a folyó természetes vízjárása és hordalékmozgató ereje határozta meg. (11.50) A táj arculatára jellemző a fonatos ágrendszer. Az 18871905 között végrehajtott első átfogó árvízvédelmi és folyószabályozási munkák célja a biztonság megter emtése - ekkor vált Magyarország a Monarchia és Európa éléskamrájává , s a már nemzetközi fontosságúvá vált dunai vízi út hajózhatóságának javítása. Az ekkor megépített egybefüggő árvédelmi töltés a Duna árterét két részre osztotta, így a települések és a mezőgazdaság számára értékes területek a töltés mentett oldalára, a mentesített ártérre kerültek, s a Duna vízjárta területe a hullámtérre szűkült. Ez azt is jelenti, hogy a hordalék lerakásának, átrendezésének területe is a hullámtér maradt. A másik, nap jainkig meghatározó morfológiai változás, hogy a fonatos ágrendszerben megépült a hajózás érdekében az úgynevezett főág; partjának kikövezésével a vándorlási lehetőségét megszüntettük, a többi Dunaág mellékággá vált. Azóta a Duna kisalföldi szakaszának a lefolyási viszonyaira, morfológiai változásaira a természeti folyamatok mellett az emberi beavatkozások is jelentős hatást gyakorolnak. A fő fizikai hajtóerő azonban megmaradt: az Alpokban továbbra is léteznek eróziós folyamatok, melyek eredményeként a Dun ában a hordalékszállítás megmaradt, azt csak az emberi beavatkozások módosították. A lokális morfológiai változásokat továbbra is alapvetően a szállított hordalék mennyisége és a hordalékmozgató erő aránya határozza meg. Ha a munkaképesség nagyobb, mint a hordalék továbbszállításához szükséges energia, akkor bevágja a medrét: felsőszakaszjellegű; ha a hordalékmozgató erő és a hordalék mennyisége egyensúlyban van: középszakaszjellegű; ha pedig a hordalékmozgató erő kisebb, mint amennyi a hordalék elszállít ásához szükséges, lerakja hordalékát, azaz: alsószakaszjelleget ölt. A szigetközi Dunaszakasz eredendően erősen alsószakaszjellegű, tehát évszázadokon keresztül az érkező hordalékát lerakva, medrét és környékét is töltötte, ezért nem torkollik bele Pozso nytól Győrig egyetlen mellékfolyó sem. A szabályozások előtt a lerakott hordalékán számtalan ágra szakadt. Az alsószakaszjelleget mutatja a két középszakaszú fattyúága, a KisDuna és a MosoniDuna, de a mellékelt helyszínrajzoknak megfelelően a múlt század közepéig ilyen típusú mellékágaknak tekinthetők a pozsonyi és a győri egyházmegyék határát jelentő ZátonyiDuna is. Az 188796 között végrehajtott első átfogó folyószabályozás egyik legfontosabb célja a középszakaszjelleg, tehát a hordalékmozgás egyensúly i állapotának a megteremtése volt. Ennek és a hajózóút kijelölése érdekében átvágásokkal, sarkantyúk és párhuzamművek beépítésével egységes medret alakítottak ki. A parterózió megakadályozására a mellékágrendszerekben a víz energiáját zárásokkal csökkentet ték. A nagyszabású munkára jellemző, hogy 18771896 között 3 millió 300 ezer köbméter követ építettek be a főmeder kialakítása érdekében, a kiépített átvágásokból kikotort anyag pedig meghaladta a 6 millió köbmétert. Az 1900as évek elején és közepén a sza bályozások és kotrások kisebbnagyobb szünetekkel tovább folytatódtak. Látható tehát, hogy a természetes morfológiai változások a hasznos, elsősorban a hajózás érdekében rendre emberi beavatkozásokat indukáltak, amelyek általában újabb és újabb folyószabál yozási munkákat eredményeztek. A hagyományos folyószabályozási eszközök mellett a hajózás biztosítása, a vízienergiatermelési és komplex vízgazdálkodási célok érdekében az elmúlt évszázadban a folyó felső, Rajka feletti szakaszán mintegy 53, a folyó erede ti állapotát erősen befolyásoló duzzasztó vagy vízi erőmű épült. A Duna németországi szakaszán 42, Ausztriában tíz, Szlovákiában pedig egy ilyen nagy létesítmény található. Az efféle beavatkozások a folyó életében olyan fizikai változásokat okoznak, mint a mederalak, a folyó folytonossága, a hordalékszállítás megváltozása. A morfológiai változások a folyó alsóbb
