Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. december 4 (246. szám) - „Az Országgyűlés tűzze napirendjére a szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz vízgazdálkodási megoldásainak megvitatását” című országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (Jakab István): - DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz):
4623 képviselőtestületek és a civil szervezetek. Pedig számos más kérdésben másként látjuk a világot, de a Szigetköz kérdése annyira fontos, hogy felülemelkedünk a politikai nézetkülönbségeinken, és a közös megoldást tar tjuk szem előtt. Fontos volt számomra, hogy meghívjam a parlament fenntartható fejlődés bizottságát Dunakilitire kihelyezett ülésre. A bizottság ajánlást fogalmazott meg az Országgyűlés számára, ebben a Kisalföld népi kezdeményezésének általános vitára boc sátását egyhangúlag támogatta. A probléma testközelisége megérintette a bizottság tagjait, és képesek voltak ők is felülemelkedni a politikai nézetkülönbségeiken. Jól indult tehát a népi kezdeményezés, reménnyel töltötte el Szigetköz népét. Azt azonban neh ezen értettük meg, hogy néhányan, akik hivatalosak voltak erre a bizottsági ülésre, nem jelentek meg, helyette üzenetet küldtek vagy üzengettek. Nem a párbeszédet keresték, hanem kijelentettek és csak kritikával éltek, megemlítve, hogy a lakosságot a népi kezdeményezés szervezői megtévesztették, félrevezették. Ezt határozottan visszautasítom. Sokszor próbáltak már velünk szemben hasonló eszközökkel élni, amikor Budapestről papírtigrist láttak, és természetesen próbálták elhitetni az itt élőkkel, hogy amit a saját szemükkel látnak, az nem igaz. Vagy örökre kitörölhetetlen emléket hagyott bennem az is, amikor néhány évvel ezelőtt parlamenti képviselők megálltak a megépült fenékküszöb előtt, és csodálkozva ezt mondták: ezért vitatkoztunk annyi éven át? Nekik eg y csalódott rácsodálkozást, nekünk pedig az életet jelenti az a fenékküszöb. Ezért vagyok annak a híve, hogy a Szigetköz kérdését csak az itt élőkkel közösen lehet megoldani. Húsz év nagy idő. Sok víz lefolyt ennyi idő alatt az ÖregDuna medrében. De tudju k jól, hogy sokkal több is folyhatott volna. Húsz év alatt sok tapasztalatot gyűjthettünk mindnyájan, és talán húsz évnek elegendőnek kell lenni arra is, hogy revideáljuk a nézeteinket, hogy föladjuk a téves állításainkba vetett rögeszméinket. Hagyjuk már az örökös megosztottságunkat, és végre mutassuk meg az igazi erejét a magyar népnek az összefogásunkkal! Mi, szigetköziek már megtapasztaltuk ezt. Bevallom önöknek: varázslatos érzés. Szeretnék egy javaslattal élni mindnyájunk felé. Kezdjük újra, tiszta la ppal ezt a kérdést! Üljünk le újra a tárgyalóasztalok mellé! Ha nem megy itt, Budapesten, jöjjenek el Mosonmagyaróvárra, a Szigetközbe, és higgyék el, sikerülni fog! Ne Hágába akarjunk visszamenni! Tizenöt év arra várunk, hogy Hágának következménye lesz. H ága csak azoknak lenne jó, akik újra a tanácsadói javadalmakat akarják fölvenni. Túl messze van innen, és túl sokat fizettünk már ki arra, hogy közben nem történik semmi. Kérjük meg inkább a szakembereket, hogy tegyék a dolgukat. Dolgozzanak ki javaslatoka t, megoldásokat, különböző alternatívákat arra nézve, hogy még több víz legyen a Dunában! Ne mi, politikusok akarjunk a szakemberek helyett megoldásokat találni! Mi majd döntsünk az ő javaslatuk alapján a különböző verziók közül! Ha fölcseréljük a szerepek et, az nem vezet jóra soha semmiben sem. A térségben élők nem várakoztak karba tett kézzel az elmúlt húsz év alatt. Megoldásokat kerestek, mert ebben a vízi birodalomban ősidők óta az ember az életfeltételeinek megteremtése érdekében küzdött a vízzel. Álla ndó település még a rómaiak idején sem volt a Szigetközben. Napjainkban nincs olyan községe a Szigetköznek, amelyet történelme során egyszerkétszer el ne pusztított volna az áradás vagy a partszaggatás. A Dunaágak vándorlásával így vándoroltak a települé sek is szigethátról szigethátra, a jobban feltöltött és a vizektől elhagyatott helyekre. A legtöbb szigetközi község ezért ma már második vagy harmadik települési helyén él. Néhány községben a dűlőnevek szépen megőrizték az elpusztult régi falurészeket: Fa lufüves, Vénfadűlő, Öregfalusziget, Faluerdő, Lakottföldek vagy Temetőszántó. Sok falu véglegesen elpusztult, nem épült fel újra. Ásványon például a XVII. században egy egész utcarész szakadt a Dunába az ősi kápolnával együtt, s nyomát ma már csak a Templo msziget elnevezés mutatja.
