Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. december 4 (246. szám) - „Az Országgyűlés tűzze napirendjére a szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz vízgazdálkodási megoldásainak megvitatását” című országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (Jakab István): - JÁVOR BENEDEK (LMP):
4614 hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztő különmegállapodást; ha nem teszi, kérdéses, hogy Szlovákia milyen pozíciókat tudott volna Hágában nyerni. Az elmúlt húsz évet az elterelés óta végigkísérte a vízmegosztásról folyó, magyar szempontból teljesen meddő vita. Csehszlovákia eredetileg a teljes vízmennyiség 95 százalékát ígérte a főmederbe terelni, Szlovákia 40 százalékot vállalt, de az elmúlt húsz évben átlagosan 20 százaléknál többet soha nem kaptunk, előfordul, hogy ez a mennyiség a 10 százalékot is alig haladja meg. A hágai Nemzetközi Bíróság ’97 szeptemberében hozott ítéletet, amelyben mind a két felet elmarasztalta, Magyarországot a vízlépcsőszerződés egyoldalú felbontása miatt, Szlovákiát pedig a Duna egyoldalú elterelése miatt, tehát egy olyan patthelyzet jött létre, amelyben mindkét fél r á lett volna kényszerítve arra, hogy valamilyen jogi megoldást találjon. (11.10) Az ítéletet azonban a felek azóta sem hajtották végre, tehát van egy végrehajtatlan 15 éves nemzetközi bírósági határozatunk, és a magyar fél gyakorlatilag ennek a hágai dönté snek a végrehajtása érdekében aligalig tett erőfeszítéseket ebben az elmúlt 15 évben. Még az első Orbánkormány idején a Székelyféle kormánybiztosság tett erőfeszítéseket bizonyos tárgyalások során, de azóta ez az ügy teljesen elsikkadt. Ez két szocialis ta kormányzatnak és az elmúlt két és fél év Fideszkormányzatának a közös felelőssége. Az érvényben lévő és parlamenti határozattal alátámasztott magyar álláspont világos, és ebben nincs vita: számunkra a mindenkori vízhozam legalább 50 százalékának a megs zerzése a prioritás. Ez a magyar álláspont, nem pedig az, hogy milyen technológiai megoldásokat találunk ki a meglévő, nem egész 20 százalékos vízmennyiségnek a kezelésére. Ez természetesen azt is jelentené, hogy a bősi vízlépcső kevesebb áramot termelne, amibe a szlovák fél vélhetőleg külső kényszer nélkül nem fog belemenni, tehát Magyarországnak elemi érdeke, hogy külső nyomást gyakoroljon - és nem csak kétoldalú tárgyalások révén - a szlovák félre a vízmegosztás kérdésében. Az elterelés, illetve a főmede ri vízmennyiség 80 százalékának az elvesztése tragikus ökológiai, gazdasági és társadalmi következményekkel járt a Szigetközben, tudja az MTA Szigetközi Munkabizottsága az ökológiai károkat, ismerik a helyiek a gazdasági és társadalmi károkat, ezek tehát m indenképpen megoldásra szorulnak. Az élő Dunából hiányzó víz környezeti és vízgazdálkodási problémák forrása is, és ahogy az idő telik, ez a helyzet egyre súlyosabb, a problémák egyre súlyosabbak. A szigetközi vízrendszer ugyanakkor, és ezt látnunk kell, e redeti természetes állapotában sekély vizű, gyorsan áramló, változó vízmagasságú, kavicsos medrű mellékágakból áll, ma ezek helyén jellemzően pangó vizű, eliszapolódó medreket találunk, ez nem a természetes állapot, de egy intenzív begátalással, belépcsőzé ssel a Szigetköz területén ezt a helyzetet nem tudjuk megoldani. Ugyanez a pangó vizű állapot marad a Szigetközben, amely nem az ökológiai állapot helyreállítását fogja eredményezni. Rajka és Dunaremete térségében a Duna vízszintje az elterelés következtéb en helyenként négy méterrel süllyedt a korábbi középvízszint alá, és másfélkét méterrel kisebb a korábban jellemző minimumértékeknél. Csökkent a vízjárás dinamizmusa is, korábban az egész Szigetközben egy intenzíven változó vízmagasság volt jellemző, ez a jelenlegi állapotban, ami korábban napi több tucat centiméteres vízingadozást jelentett a Szigetközben, mára heteshavi időtávlatban is néhány centiméteres vízingadozást jelent. Ez megint csak azt mutatja, hogy az eredeti ökológiai állapottól jelentősen e ltér a jelenlegi helyzet, azonban a belépcsőzés, begátazás azt a helyzetet sem tudja kezelni. A mellékágak többsége mindeközben kiszáradt, és egy olyan helyzet állt elő, aminek következtében az egész mellékágrendszer tulajdonképpen el van vágva mind a főme dertől, mind pedig a különböző mellékágrendszerek egymástól. Megfordult a talajvízszint áramlásának az iránya is. Jelenleg az eliszapolódott mellékágaktól az alacsony vízszintű főmeder felé halad a mélyben a talajvíz, és ez a felszín alatti talajvízkészlet ekre is veszélyt jelent.
