Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - Az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - JÁMBOR NÁNDOR (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
4401 Tehát Révész Máriusz képviselőtársamhoz kapcsolódva azt tudom mondani, hogy az elméleti alapok nélkül versenyképes szakmunkást nem lehet képezni, és a társadalmi mobilizációnak is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mindez a folyamat ellentmond, ami most történik. Köszönöm. (18.00) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló kétperces időkeretben Jámbor Nándor, a Jobbik képviselője. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, a z Országgyűlés alelnöke foglalja el.) JÁMBOR NÁNDOR (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr. A szakképzés valóban minden sebből vérzik. Hallhattuk pártállástól függetlenül a képviselők véleményét, de egy dolgot, azt hiszem, le kell hogy szögezzünk. A különböző tanulá si nehézségekkel, gondokkal küszködő gyermekek problémái, hátrányos helyzetű gyerekek problémái elsősorban a viselkedési zavarra vezethetők vissza. Tehát nem a képességeik gyengébbek, mint társaiké, hanem egyáltalán magatartási problémákból erednek. És eze n a problémán törvényerővel nem lehet változtatni, csak a pedagógusok elhivatott munkájával és hozzáállásával lehet változtatni, és így lehet ezeket a gyerekeket az oktatáson belül jó útra terelni. Ugyanakkor a törvénytervezetben a szakképzés színhelyévé a cégeket szeretnék tenni. Itt ismét egy problémát jelent ez, mert egy magatartási zavarokkal küszködő gyereket, és nem a gyereket hibáztatom, szó ne essék róla, nem lehet cégekhez kihelyezni. Egyszerűen a munkáltatók, egy felelős vezető nem vállalja be azt a kockázatot, hogy egy problémás gyereket felvegyen. Ezen a helyzeten csak a pedagógusokkal és a szülőkkel együtt lehet változtatni. Ehhez kell a szülői háttér is, hogy ezeket a gyerekeket visszavezessük a rendes útra, és megmutassuk nekik, hogy csak úgy van életüknek perspektívája, jövőképe, ha ők ezt a helyes utat megtalálják, és visszavezetjük őket. Ez mindannyiunk felelőssége, úgy gondolom. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtá rsaimat. Két percre Ferenczi Gábor képviselő urat illeti a szó. FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Osztolykán Ágnes képviselő asszonytól hallottam egy jajkiáltást a kétperces hozzászólásom alatt. Csak szeretném k épviselő asszonyt a vitára inspirálni. Ha jól hallottam, de erősítsen meg, amikor a szegregációról beszéltem, és hangsúlyozom, pozitív szegregációról beszéltem… (Osztolykán Ágnes: Olyan nincs.) De igenis van! Szeretném elmagyarázni képviselő asszonynak, ho gy mit értünk mi ez alatt. Tehát azokkal a gyermekekkel, akik ezt igénylik, mert különböző magatartászavaraik vannak, vagy a tanulásban nehézségeik adódnak, igenis úgy gondoljuk, hogy külön, kiscsoportban egy fejlesztő pedagógusnak kell foglalkozni, azokna k a gyermekeknek az érdekében, képviselő asszony, akinek tanulási nehézségeik vannak. És a többség érdekében is, akiket sok esetben ez a néhány magatartászavarral küzdő gyermek nem hagy a tanórán normális körülmények között tanulni. Sajnálom, hogy képvisel ő asszonyt nem érdekli az, amit mondok, pedig most próbáltam elmagyarázni, hogy mit értünk mi a szegregáció alatt. Higgye el, hogy nem feltétlenül az a megoldás, ha milliárdokból erőltetjük azt, hogy olyan gyermekeket is akár 30 fős osztályközösségekbe erő ltetünk, akik képtelenek ott szocializálódni, képtelenek együtt haladni a többiekkel. Tehát mi pozitív szegregációt értünk ez alatt. Egyébként a bentlakásos iskolahálózat is ezt a célt szolgálja, hogy azoknak a halmozottan hátrányos helyzetű
