Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - A Magyar Művészeti Akadémia kultúrstratégiai szerepének megerősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról, valamint egyéb kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
4383 A Műcsarnokkal kapcsolatban én most nem szívesen mennék bele vitába, mert olyanról vitatkoznánk, amiről egyelőre még csak egy kormányzati szándék ismert. Ennek a törvényjavaslatnak ez nem része. Majd ha a vagyontörvény módosítás a a parlament elé kerül, akkor vitatkozzunk erről, beszélgessünk erről. Egy biztos, hogy arról beszélni, hogy világörökségi helyszín egységét bontják meg, szinte komikus. Ez szinte komikus. Úgy állítja be a dolgokat miniszter úr, mintha legalábbis valamely ik drogbárónak adná el az állam a Műcsarnokot, és nem egy köztestületnek való tulajdonba átadás szándéka fogalmazódna meg. Az, hogy egy világörökségi helyszín egyes elemei nem köztulajdonban vannak, hanem magántulajdonban, egyébként itt nem változna ez a s tátus, hiszen köztulajdon maradna, az nem egyedi dolog. Ha csak a fővárosra gondolunk, akkor a Dunaparti szakasz a világörökség része, a Dunaparti látkép a világörökség része, ott számos magántulajdonú elem van. De ha Hollókő világörökségi védettségű főu tcáján végigsétál miniszter úr, akkor ott minden egyes ház magántulajdon, kivéve az önkormányzat és a posta épületét; ez a kettő, ha jól tudom. Nincs itt Szabó képviselőtársam, Hollókő polgármestere, ő meg tudná pontosan mondani, hogy hány hollókői világör ökségi helyszín, illetve épület van magántulajdonban és hány köztulajdonban. De úgy tudom, hogy egyik sincs állami tulajdonban a hollókői főutcán. Karácsony képviselőtársamnak azt szeretném mondani, hogy én pontosan ezt az idézett Demokratainterjút nem tu dom most föleleveníteni. De azzal együtt, hogy kitért itt a hétfői jobbikos fölszólalásra, szeretném egyértelművé tenni az álláspontunkat. És ezt azért teszem meg, mert a magam szempontjából is fontosnak tartom azt, hogy az én véleményem is világos legyen. De azt hiszem, mindenki számára világos a kormány álláspontja mindarról, ami itt a parlamentben elhangzott hétfőn. Mi nem tudunk egyetérteni azzal, hogyha valaki bármilyen kirekesztő szempont alapján akarja az Országgyűlés képviselőit egy csokorba gyűjten i. Mi határozottan elutasítjuk az olyan szándékokat, hogy zsidó képviselőket írjanak össze. Mi ezt megvetendő, elítélendő dolognak tartjuk. Ezért szomorú is vagyok, hogy itt egymás mellé került Gyöngyösi képviselő úr elítélendő és tényleg rendkívül súlyos hétfői fölszólalása Fekete elnök úr Demokratában olvasható interjújával. Ez az ominózus mondat, amit idézett képviselő úr, próbáltam fölírni én is magamnak, amikor elmondta, hogy azzal számolnunk kell, hogy például Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik kül földön, egy szerencsétlen mondat. Egy szerencsétlen mondat. Én gondolom, hogy ez félreérthető, és biztos vagyok benne, hogy Fekete elnök úr ugyanúgy gondolkodik erről, mint ahogyan mi is. Hiszen azt kérte képviselő úr, mondjam meg, mi az álláspontja a korm ánynak arról, hogy Konrád Györgyöt magyarnak tekintjüke. Természetesen magyarnak és magyar írónak tekintjük. Nincs Magyarországon kultúrember, aki ne tekintené Konrád Györgyöt magyar írónak. Az egy másik kérdés, hogy mi a véleményünk arról, hogy ő milyen módon nyilvánul meg a politikában és a közéletben. Azzal nem értünk egyet. Természetesen nem értünk egyet azzal, amit Konrád György mond a magyar konzervatív politikáról, nem értünk egyet azzal, amit Konrád György a Fidesz politikájáról mond Berlinben, nyi latkozik a nyugateurópai sajtóban. Természetesen nem örülünk annak, hogy felelős magyar értelmiségiek és tehetséges magyar alkotók a saját országukat folyamatosan negatív képben állítják be NyugatEurópában. De mindaz, hogy nem értünk vele egyet, hogy nem tartjuk helyesnek azt, amit tesz, nem tartjuk szerencsésnek, és sokszor nem tudjuk megérteni azt az indulatot és haragot, ami a szavaiból felénk árad, nem vonja kétségbe azt, hogy mi egyébként őt magyar írónak és magyar embernek tartjuk. Biztos vagyok ben ne, hogy Fekete elnök úr ugyanígy gondolkodik. A Nemzeti Kulturális Alap költségvetése nem kerül át a Magyar Művészeti Akadémiához. Tisztelt képviselő úr, nincs ilyen a törvényjavaslatban, nem is volt ilyen szándékunk, és az előterjesztői expozéban is egyé rtelművé tettem, hogy Fekete elnök úr is megerősítette ezt több interjújában, több megszólalásában, hogy ő mint egykori kulturális helyettes államtitkár, az Antallkormány helyettes kulturális államtitkára, akinek oroszlánrésze volt a Nemzeti Kulturális
