Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - A Magyar Művészeti Akadémia kultúrstratégiai szerepének megerősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról, valamint egyéb kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
4375 Talán keveset szóltam azokról a konkrét technikai módosításokról, amelyek a jelen törvényjavaslatban szerepelnek. Természetesen ezek is fontosak, de még fontosabb, hogy jól értsük a beterjesztett jogszabály alapvető üzenetét, mert lehet vitát folyta tni arról, hogy a kultúra és a művészetek finanszírozása milyen, lehet vitát folytatni az intézményi háttérről, és ez a vita akár kifejezetten hasznos is lehet, de csak akkor, ha nem tévesztjük szem elől, miért is fontos ezt a szférát támogatunk. A magam r észéről ehhez kívántam néhány szemponttal hozzájárulni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló Hiller István, az MSZP képviselője. Képviselő úr! DR. HILLER ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Ké pviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Az a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, a kortárs magyar művészek egy fontos csoportjának szerepét kívánja törvény által megerősíteni. Az a kérdés, hogy miért pont ezt a csoportot. Valóban teljes és átfogóe az a paletta, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia nyújt az érdeklődőknek, a kultúrát szeretőknek, egyáltalán a kortárs magyar kultúra iránt érdeklődőknek itthon és külföldön? Azt kell mondjam, hogy sem szervezetében nem átfogó és nem egyedi, hiszen tudjuk, más csoportok, más szervezetek is képviselik, joggal képviselik a kortárs magyar kultúrát, a kortárs magyar művészetet, és itthoni és külföldi megítélés szerint vannak olyan személyek és vannak olyan csoportok, amelyek egyik társasághoz, egyik akadémiához sem tartoznak. Ha ez így van, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy miről szól, miért pont a Magyar Művészeti Akadémiáról szól ez a törvényjavaslat. A választ önök is, tisztelt kormánypárti képviselők és mindazok, akik a magyar kulturális, a magyar művészeti él etet figyelemmel kísérték, kísérik és ismerik, ennek az elmúlt durván húsz évnek idevágó történéseit is nyomon követték, pontosan tudják. Önök azért kívánják a Magyar Művészeti Akadémiát, ezt az egyik kortárs művészettel foglalkozó szervezetet, ahogy a tör vényjavaslatot idézem, kultúrstratégiai helyzetében megerősíteni - már a kifejezés is borzalmas , mert ez a szervezet egyértelműen egy politikai nézetazonosságon alapuló szervezet; olyan, elismerem, sok komoly teljesítményt, ismert és elismert művészeket is magában foglaló akadémia, akik között azonban nem egy kulturális irány, nem egy művészeti irányzat vagy stílus az összekötő kapocs, hanem politikai nézetazonosság. Ebben én egyébként önmagában semmi kivetnivalót nem látok. Művészeknek joguk van szervező dni vagy nem szerveződni, a legkülönbözőbb szempontok alapján szervezeti erejüket növelni és megfogalmazni. Ilyen lehet politikai nézetazonosság is, mint ahogy lehet egy stílusirányzat, amilyenből számosat ismerünk. A probléma nem ez. A probléma az, hogy e zek közül azt, amelynek tagjai és amely szervezete is a korábbiakban, az elmúlt két évtizedben és a legutóbbi időben is teljesen egyértelműen, szimbolikusan és tárgyszerűen is kifejezte a Fidesz, a jelenlegi nagyobbik kormánypárt, illetve a jelenleg kormán yzó kormánykoalíció melletti kiállását, annak megválasztását támogatva, akár egykori vezetője személyével, akár szervezeti hovatartozásával, amiben - még egyszer mondom - nem látok kivetnivalót, azt látom kivetnivalónak, hogy most kiemelik a kortárs magyar művészet szervezetei közül, és ennek az egynek olyan, korábban az alaptörvényükben privilegizált szerepet, majd a financialitás terén privilegizált szerepet, most pedig a kultúra szervezetében kívánnak olyan egyedi szerepet biztosítani, amely egyébként a rendszerváltás utáni Magyarország történetében példátlan. A kultúra más területein is voltak és vannak szervezetek. E szervezetek tekintetében azonban soha egyetlen kormány intézkedései közül nem lehet említeni olyat, amely egyet és kizárólag egyet kiemelt volna, azt törvénybe és alkotmányba, ha tetszik, az alapdokumentumukba foglalva kiemeli a többiek közül, és pénzügyileg költségvetési támogatással és a kultúra különböző szervezeteiben kiemelt szerepkörrel ruházza fel. Teljesen hamis az összehasonlítás a Magyar Tudományos Akadémiával. A Magyar Tudományos Akadémiát ugyanis felállítása és fennállása óta soha egyetlen
