Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - A Magyar Művészeti Akadémia kultúrstratégiai szerepének megerősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról, valamint egyéb kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
4376 kormányzat nem úgy szervezte, engedte, vagy éppenséggel a Magyar Tudományos Akadémia önnön belső szervezete és a magyar tudomány szervezése soh asem folyt politikai szempontok alapján úgy, hogy az akadémikusokat kizárólag politikai szempontok alapján, vagy csak a legsötétebb időben volt rövid idejű próbálkozás, ami azonban hosszabb távon már nem nyert sikert. Azonban itt, a kultúrában érdemes rámu tatni arra, hogy most ez történik. Hallok olyan kifejezéseket, hogy ha majd nem 200 tagja lesz - egyébként rendes tagból a honlapjukon 149 számolható , tehát ha majd nem 200 tagból áll, hanem 250ből, akkor aztán a teljességet és az átfogó, a magyar kortá rs művészet átfogó spektrumát bizonyíthatja a Magyar Művészeti Akadémia. (16.00) Azért mégiscsak furcsa, hogy egyetlen irodalmi Nobeldíjasunk nem tagja ennek az akadémiának, és ahogy látom, nem is nagyon kívánják fölkérni - ahogy gondolom, nem is nagyon k íván belépni , tehát az egyetlen irodalmi Nobeldíjas, aki nem tagja az akadémiának, az ő távollétében, illetve nem tagságával azt lehetne mondani példának okáért, hogy a teljességet fogalmazza meg a Magyar Művészeti Akadémia. Hát próbálják már meg azt el képzelni, hogy valaki bármely tudományágból Nobeldíjat kap, és a Magyar Tudományos Akadémiának bármely címen - tiszteletbeli vagy rendes tagként - nem tagja, és erre nincs is törekvés. Hát hogy lehet itt teljességről beszélni? Dehogy teljesség! Mint ahogy a kortárs művészet más területein, a képzőművészet területén sem látom. Látok jeles képviselőket, jeles tagokat, de azt mondani, hogy ebben a névsorban azok az általam is tisztelt kortárs képzőművészek alkotnák a kortárs művészet teljességét és átfogó spe ktrumát, akik a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, az vagy hazugság, vagy a kortárs művészet nem ismerete, amit jelen esetben nem is nagyon kívánnék feltételezni. Úgyhogy ne tessék már olyanokat mondani, amit egy kicsit is a jelen magyar kultúrát ismerő úgy sem hisz el. Nem kell azt mondani, hogy ez átfogó kép! Azt kell mondani, hogy önöknek van egy politikai törekvésük. Nem kulturális törekvés, ez egyértelműen politikai törekvés, egy önökhöz lojális, az önök politikai nézetrendszerét osztó, azzal egyetértő - de legalábbis támogató - szervezetet kiemelt helyzetbe hozni, és ebben a kiemelt helyzetben alkotmányosan, finanszírozás szempontjából és most a kultúra különböző szervezeteiben kiemelt helyet biztosítva egészen predesztinált helyre helyezni. Ez kulturáli s protekcionizmus, az a fajta protekcionizmus, amelynek az alapja és a bázisa a politikai nézetazonosság és a hovatartozás. Ezúton kell fölhívnom a figyelmet arra az összefüggésre, ami a jelen törvényjavaslatnak nem tárgya, egyébként meg a legszorosabban k apcsolódik mindahhoz, ami a törvényjavaslat valódi magva. Mégiscsak arról van szó, és azért beszélhetek erről ezen törvényjavaslat kapcsán, mert a bizottsági ülésen a kormány képviselője is egyértelműen megerősítette azt, hogy önök az egyik kiemelkedő nemz eti kulturális intézményünket, a Műcsarnokot a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába kívánják adni. Nem egyszerűen tehát arról van csak szó, hogy otthont kívánnak teremteni egy szervezetnek, hanem valóban példátlan módon állami tulajdonból egy közalapítván y tulajdonába, az egyik, a magyar kortárs kultúrát képviselő szervezet, a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába. Érdemes azért az Országház falai között feleleveníteni, hogy a Műcsarnokot 1896. május 4én adták át a kortárs magyar kultúrának, illetve művés zetnek. Azóta Magyarországon több rendszerváltás és számos kormányváltás lezajlott, de mióta Ferenc József akkori király a magyar kultúrának átadta ezt az intézményt, egyetlen rendszer egyetlen kormányának nem jutott eszébe, hogy magyar állami tulajdonból kiadja a Műcsarnokot, hogy egyáltalán eszébe jusson, hogy bárkinek, bármely szervezetnek, bármely - mai fogalom szerint - köztestületnek, a kultúra bármelyik csoportjának tulajdonába adja a magyar kultúra egyik templomát. Az azért mégiscsak elképesztő, tis ztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, hogy tulajdonjogi átruházáson jár az agyuk. A parlamenti bizottsági jegyzőkönyv szerint erre külön törvényjavaslatot fognak készíteni, és
