Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 29 (244. szám) - Az ülésnap megnyitása - „A fogyasztó mindenek előtt - a közműszolgáltatások helyzete” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
4297 kötbér összegéről. Kiemelném itt, hogy 53 százalékban a hivatalos szervek és a bíróságok a panaszosnak, az ügyfélnek adnak igazat, tehát az esetek többségében a szolgáltató igaztalanul vádolja meg saját ügyfelét, saját t isztességes befizetőjét. Tehát a második forma az, hogy alkudozni kezdenek ezen kötbérről, ahol nagyon sok esetben a rettegő és félelemben élő ügyfél befizeti ezt a részleges díjtételt, hiszen nem akar télen fűtés és szolgáltatás nélkül maradni, vagy egy e gyszerű példával élve: ha valaki megvenné az ő ingatlanát vagy hétvégi házát, akkor azt hátralékkal, tartozással nem igazán tudja eladni. Ráadásul a Tigáz kapcsán merült fel nagyon sok sajtóhírben, jelentésben az, hogy a Tigáz a saját szakértőivel vizsgált atja be az általa kérdésesnek tartott órákat. A Tigáz szerelői érdekeltek lehetnek abban - egyes feltételezések szerint , hogy manipulált gázórákat találjanak, és rendre összekeverik a gázlopás törvényi tényállását azokkal az egyéb esetekkel, amikor a gáz óra egyéb okokból sérül meg, adott esetben egy karcolás keletkezik rajta a költözés során. Tehát látható az, hogy nem minden szolgáltató él vissza a fogyasztói bizalommal, de rendre megemlíthetők azok a visszaélési formák, amelyek kezelésért kiáltanak. Még egyszer ki kell hogy hangsúlyozzam: amíg a panaszosok 53 százalékának ad igazat mindenféle hivatalos szerv és bíróság, addig ez a probléma kezelésért kiált, azonnali beavatkozásért kiált. És hogyan jutottunk ide? Ehhez tessék megengedni még egy gondolatot ! Nekem a Világbank egyik ügynökcégének honlapján, internetes oldalán angol nyelven kellett megtalálnom azt a több mint ezer privatizációs adásvételt, amelynek során és amelyek listájában a legtöbb szolgáltató kiszervezése is megtalálható. Magyar oldalon n em lehetett hivatalos listát találni arról, hogy ki játszotta ki a magyar szolgáltatókat, kinek, ki szivattyúzott ki indokolatlan profitokat, ergo ezek alapján azt sem lehet tudni jelen pillanatban hivatalos adatok alapján, hogy kihez kell fordulni elszámo ltatás gyanánt. Mi, jobbikosok viszont ezt szeretnénk tudni, szeretnénk látni, hogy hova tűntek a milliárdok, és szeretnénk megismerni azokat a forrásokat, amelyek révén igenis vissza lehet tenni a lakosság pénztárcájába azt, amit onnan indokolatlanul vett ek el. Még egyszer mondom: vérlázító, hogy a Világbank egyik ügynökcégének oldalán angol nyelven kell megtalálni a magyar privatizációs listának egy részét - nem az egészét, egy nagyon kis szegmensét, egy kis szeletét. És lennének megoldások, amelyek - egy ébként nagyon csúnya szóval élve is - “globalizálhatóak” lennének egy kis településről egész Magyarországra nézve. Az érpataki modell az, ami kiutat mutathatna, hiszen itt a polgármester nemcsak a segélyek kifizetését köti az udvar, a gazos kert, a ház ren dbetételéhez, hanem aki nem fizeti a közüzemi díjakat, azt megfosztják a segélytől, és akár az adott szolgáltatástól is. Lehet így is, lehet, hogy adott esetben még éppen a jogszabályi kereteken belül maradva, de itt egy élő, lüktető, pulzáló közösség bebi zonyította azt, hogy igenis lehet rendteremtést követelni Magyarországon, nem kell az egyik kézzel cinikusan lemondani arról, hogy egy egész sor lopja az áramot, és nem küldik ki a szolgáltatót, vagy ki sem mernek menni az embereik, a másik kézzel pedig a tisztességesen fizető ügyfelektől elvonni indokolatlan terheket. Ki kell egyensúlyozni ezt a rendszert; a Jobbik nem fél ezt kimondani, és a Jobbik az egyetlen - sajnálatos módon - eddig ebben a mai körben, aki ezt ki merte mondani. A közműadó és egyéb adó fajták esete szintén arra világít rá, hogy a kormányzat engedi ezeket a cégeket szabadon garázdálkodni, áthárítani ezeket a terheket, hiszen lehet, hogy nem a közműadót fogják direktben áthárítani, de ezek a cégek már bizonyítottak a tekintetben, hogy a mi nőség rontása, az elmaradt beruházások, a bírságolás felpörgetése és a gyenge fizetési képességű csoportok diszkriminálása révén be tudják hajtani, jelen esetben azt a 30 milliárdot, amit a kormányzat rájuk vetett ki, és mégis az ügyfelek fognak fizetni he lyettük. Ezért pár szót megérdemel a kormányzat “rezsistop” című kezdeményezése is, ami az egyik legnagyobb olyan tételnek bizonyult az utóbbi években, amely nem állta ki az igazság próbáját, hiszen a kormányszóvivő emlékeztetett a vízellátás, a csatornázá s, a szennyvízelvezetés, a gáz, a távhő és az áram esetében fennálló rezsistopra, így ezeken a területeken elvileg nem emelkedhettek
